Világgá (prédikáció, Somlószőlős-Kerta-Kamond, Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnap, 2014.08.03.)

textus: Jn 6,67-69

„Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.”

Bizonyára nem én vagyok az egyetlen most itt, aki legalább egyszer az életében világgá akart menni. Lehet, hogy a mesék hatására, vagy egyszerűen csak belénk van kódolva, de van olyan, hogy azt érezzük, hogy nincsen más megoldás egy-egy problémára, élethelyzetre, csak az ha elmegyünk, lelépünk. Gyerekkorban is van erre példa. Nagyon emlékszem, hogy olyan 10 körül lehettem, és ugyan nem tudom, hogy mi volt az oka, de egyszer azt éreztem, hogy nincsen más megoldás el kell menni otthonról. Összepakoltam a kedvenc játékaimat (csak a fontos dolgokat!) a lila kartonból készült bőröndömbe, és bejelentettem, hogy elmegyek világgá. Mivel nem ütköztem komoly ellenállásba, ezért el is indultam. Emeletes házban laktunk, lementem egészen a földszintig és leültem az utolsó előtti lépcsőfokra. Gondolkodóba estem, hogy vajon tényleg jó ötlet volt-e ez a világgá menés dolog. Aztán úgy döntöttem, hogy még várok vele.

A következő lépcsője a világgá menésnek a felnőttként volt már. Valószínűleg ezzel sem vagyok egyedül. Mármint azzal, hogy nem egyszer elgondolkodtam azon, hogy itt hagyom ezt az országot, elmegyek valahova máshova, talán nem is Európába, hanem valahova a tengeren túlra. Mert úgy láttam, hogy kilátástalan a helyzet, de legalábbis fele annyi lehetőség sincsen, mint amennyi máshol. És nem elhanyagolható az anyagi vonzat sem, hiszen tudjuk, hogy azok, akik kimennek külföldre, dolgozni mennek, azért hogy maguk is meg tudjanak élni, de e legtöbb esetben azért is, hogy segíteni tudjanak az itthon maradottaknak. Nem hibáztatom őket. Van az kilátástalan anyagi vagy kapcsolati helyzet, hogy legésszerűbb dolog elmenni.

Azonban ez a világgá menés, (vagy sok esetben) az elmenekülés sokszor nem csupán fizikailag-földrajzilag jelentkezik az életünkben, hanem lelkileg is. Ez egyrészt egy jó dolog, mert ha az ember mindenbe beleéljük magunkat, azt nem lenne ránk jó hatással. Ezért egy bizonyos mértékig nincsen is vele gond, hiszen természetes önvédelmi mechanizmusa ez az embernek. 

De egy szint után ez át tud fordulni a legradikálisabb világgá menésbe, amikor az Istent vádoljuk, és azt mondjuk: „Ha ő nem csinál semmit, akkor én se foglalkozom vele!” Nem véletlen kérdezi Jézus az alapigénkben a tanítványoktól: „ti is el akartok menni?” Ti is itt akartok hagyni, amikor nem olyan egyszerű a dolog? Amikor kemény beszédeket mondok, vagy éppen nem mondok, nem teszek semmit?

Igen, sokszor nehéz a helyzet! Van olyan, hogy az Isten látszólag nem tesz semmit! Hagyja, hogy kemény dolgok megtörténjenek! És ezt a gondolatot sokszor fogják a testvérek hallani tőlem: Csak azt felejtjük el sokszor, hogy az Isten soha nem ígérte meg azt, hogy nem fognak rossz dolog történni! Soha nem ígérte, hogy könnyű lesz! De mást ígért! Azt, hogy bármi is történjen, ő velünk lesz. Akkor is, amikor úgy tűnik, hogy egyáltalán nem így van.

És az a jó, hogy ez nem függ a földrajzi távolságtól, mert az Úr mindenütt ott van. Elhagyhatjuk őt, mondhatjuk, hogy „nem kérek belőled!”, átmehetünk a világ túlsó felére is. De ha hívjuk őt, ha akarjuk, hogy velünk legyen, akkor ő ott lesz. És nem csak, hogy ott lesz, hanem segít is. Bár sokszor nem úgy, ahogyan mi akarjuk, ahogyan „elvárnánk tőle”, hanem úgy, ahogyan Ő gondolja, és higgyük el, hogy az lesz a legjobb a számunkra is.

„ti is el akartok menni?” - kérdezi Jézus a tanítványoktól és tőlünk is. Péter pedig válaszol: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” Kedves Testvérek, sok mindent meg lehet kapni máshol. Sok mindent be lehet szerezni: békét, megnyugvást, örömet, biztonságot, anyagiakat – ehhez nem szükséges az Isten. De egyvalamit nem lehet megkapni máshol, csak Krisztus által az Atyától: az örök életet!

„Senki sem él örökké!” - tartja a mondás, meg kell jegyeznem, tévesen. Ugyanis Jézus pontosan ezt kínálta a tanítványoknak, a tizenkettőnek akkor, és nekünk ma. Örök életet. Téves az az elgondolás is, hogy az örök élet majd valamikor a halál után majd elkezdődik. Ez nem igaz. Ugyanis Jézus ezt mondja: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van” (Jn 3,36) - nem lesz majd valamikor, hanem van neki. Olyan élete, ami nem csak, hogy örök, de jó is.

Az örök élet most, itt a földön kezdődik és ebben az örök életben az Isten számtalan jó dolgot készített el a számunkra: a vele való kapcsolatot, a közösséget, és mindazt, amit az előbb felsoroltam: békét, megnyugvást, örömet, biztonságot. Akárhol is vagyunk, akár itt, akár máshol.

Péter apostol szavai („Örök élet beszéde van nálad.”) Azonban rejt számunkra egy másik üzenetet is. Ahogyan a magyarban sok szó van a „beszéd” fajtáira (pl.: megbeszélés, tanácskozás, beszélgetés, diskurzus, diskurálás, terefere, traccsolás, társalgás, dialógus, eszmecsere, szövegelés, párbeszéd, fecsegés, duma stb.), úgy a görögben, az Újszövetség eredeti nyelvében, is sok van. Péter itt a „ῥῆμα” (réma) szót használja, amely kifejezést a magyar nyelvtan is ismeri. A réma a beszédben, vagy egy leírt szövegben mindig azt a részt jelöli, ami valami újat tartalmaz, valami olyasmit, ami eddig nem volt. Péter megérezte azt Jézusban, hogy amikor ő beszél, amikor vele van közösségben, akkor valami egész más alakul, valami olyan új, ami eddig nem volt, amit – ahogyan az örök élettel kapcsolatban is mondtam – máshol nem lehet megkapni, megtalálni.

Jó rendben, Péternek új volt, de nekünk nem új! Bizony nem az. Ma nem abban az értelemben új Jézus beszéde, mint Péternek volt, hiszen azóta, hogy ez a párbeszéd elhangzott, kétezer év telt el. Azért új ez ma, mert tegnap találtam ki, hanem azért mert újjá tesz, újjá teremt. Jézus személye és beszéde, ami az örök életet hozza el a számunkra, nem csak ad valamit, nem csupán ajándékoz valamit, hanem át is formál. De nem valami életidegen, karótnyelt, sótlan valakivé, ahogyan sokszor a keresztényekre mondják, hanem egy csodálatos új formát készít a számunkra, amiben megváltozunk. Megváltozik a hozzáállásunk az emberekhez, a helyzetekhez, a problémákhoz. És már a legtöbb esetben ez a változás és megoldja azokat a dolgokat, amiket régebben nem tudtunk megoldani. Ugyanis el kezdjük úgy látni a dolgokat, ahogyan az látja aki átformál bennünket, a Krisztus Jézus. Márpedig ő jól látta a dolgokat. És ekkor kerülünk abba az állapotba, ahogyan lennünk kell, amilyennek az életünknek lennie kell. Hiszen ő tudja a legjobban, hogy az milyen. Ez már önmagában is egy csoda, egy ajándék.

Beszéltünk ma arról, hogy Jézus az örök életet akarja nekünk adni, ami már itt a földön elkezdődik. És az örök élethez, mint egy csomagban egy csomó minden más ajándék is tartozik, amit személyre szabottan készít el mindannyiunk számára. És beszéltünk arról is ez az örök élet nem csupán a miénk lesz, hanem ezen keresztül átformálódunk, átváltozhatunk egy olyan állapotba, ahol egyre közelebb tudunk kerülni Krisztushoz és ezáltal egyre inkább úgy látjuk majd a dolgokat, ahogyan ő. Eddig ezekről volt szó.

„És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” - fejezi be Péter a Jézusnak adott válaszát, és én is utolsó gondolatként veszem ezt. Kedves Testvérek! Mindez a szeretet, amiről eddig beszéltünk, az Istennek a szeretete valósággá tud lenni a számunkra. Jézus kemény és határozott dolgokat mondott, sokan elhagyták ezért, de Péter kimondta „mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” Hinni kell, igen, mert most nem látjuk Jézust, most nincs itt testben, hogy megérinthessük, de tudhatjuk is, hogy ő a Krisztus, ő a megváltó, hiszen megtapasztalhatjuk az életünkben. Valósággá tud válni az ő jelenléte, az ő segítsége bárhol bármikor, a világ bármely pontján, de most nekünk legfőképpen itt és most Somlószőlősön/Kertán/Kamondon.

Ámen