Mint régen (áhítat, Somlószőlős, presbiteri ülés, 2014.08.18.)

textus: Jer 33,11

„Felhangzik még a vidám örvendezés hangja, a vőlegény és a menyasszony hangja és azoké, akik így énekelnek: Adjatok hálát a Seregek Urának, mert jó az Úr, mert örökké tart szeretete! Hálaadó énekkel jönnek az Úr házába, mert jóra fordítom az ország sorsát, és olyan lesz, amilyen régen volt – ezt mondja az Úr.”

Sokféleképpen lehet beszélni az Istenről. Lehet őt közelinek, vagy távolinak mondani, lehet szakállas öregúrnak, vagy elvont fogalomnak, lehet őt szerető, vagy éppen szigorúnak, lehet mondani teremtőnek vagy valami más oldalát is meg lehet ragadni.

De a legfontosabb mégis mindig az, hogy az Isten mit mond rólunk. Számos helyen ír a Szentírás arról, hogy mit mond rólunk az Isten, hogy milyen lehet a kapcsolat a Ő közte és mi közöttünk. De talán a legkifejezőbb, amit (nem csak) itt ír: a menyasszony-vőlegény kapcsolat. Ez a egy fantasztikus dolog. Az Isten azt mondja, hogy ő közte és mi közöttünk lehet olyan kapcsolat, mint egy menyasszony és egy vőlegény között. Lehet olyan szoros, olyan mély, olyan sok szeretettel és izgalommal teli. És ez a kapcsolat örökké tarthat közte és köztünk. Ezt írja az ige: „örökké tart szeretete”.

Ehhez csak ráadásként jön az, hogy ezeket a szavakat, akkor mondja Jeremiásnak az Úr, amikor éppen igaztalanul börtönbe zárták. Mert ez a kapcsolat nem függ a külső körülményektől és akkor is valóság tud lenni, amikor minden más az ellenkezőjére utal.

Ebben a helyzetben szól a bátorítás: „olyan lesz, amilyen régen volt – ezt mondja az Úr.” - különösképpen is aktuális ez most, amikor ünnepi istentiszteletre készülünk egy olyan lelkész szolgálata kapcsán, aki több mint negyven évig dolgozott ebben a faluban. Nem vagyok régóta itt, de sokat hallottam már azokról az időkről. Nem volt fenékig tejfel, de ilyenek hallottam, mint tele templom, sok gyerek és fiatal…

Legyen ma ez a reménységünk, hogy az Isten nem csak múltban, de a jövőben és a jelenben is tud ilyen teremteni a szőlősi gyülekezetben.

Ámen