Okkal (prédikáció, Somlószőlős-Karakószörcsök-Rigács, Szentháromság ünnepe utáni 8. vasárnap, 2014.08.10.)

textus: Jn 8,37-45

„Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de ti meg akartok ölni, mert az én igémnek nincs helye bennetek.

38 Én azt mondom, amit az én Atyámnál láttam, és ti is azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.

39 Ezt mondták neki: A mi atyánk Ábrahám. Jézus így szólt hozzájuk: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek.

40 De ti meg akartok engem ölni, olyan valakit, aki azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet Istentől hallottam: Ábrahám ezt nem tette volna.

41 Ti ugyanazt cselekszitek, amit atyátok. Ezt mondták neki: Mi nem paráznaságból születtünk: egy atyánk van, az Isten.

42 Jézus így szólt hozzájuk: Ha Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől indultam el, és tőle jövök; nem magamtól jöttem, hanem ő küldött el engem.

43 Miért nem értitek az én beszédemet? Mert hallani sem bírtátok az én igémet.

44 Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.

45 Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem.”

Nagyon kemény beszédek ezek, amiket Jézus itt mond az őt körülvevőknek, főleg a farizeusoknak és politikai-vallási vezetőknek. Ilyeneket mond: „ti meg akartok engem ölni”; „hallani sem bírtátok az én igémet”; „az ördögtől valók vagytok”; „nem hisztek nekem”. Ráadásul hosszan is, és nem is nagyon lehet érteni, hogy most mi a helyzet.

Ahhoz, hogy közeledni tudjunk ennek az igének a mondanivalójához, ahhoz látnunk mindazt, ami ez előtt a beszéd előtt történik. Jézus olyan dolgokat tesz, a mire még mi is felkaphatjuk a fejünket, nem hogy azok, akik akkor éltek. Az egyik ilyen dolog, hogy Jézus szóba állt olyanokkal, akikkel egy rendes ember nem állna szóba. Prostituáltakat karolt fel, besúgóknak segített, azokkal ült egy asztalhoz, akiket a társadalom és a közösség kivetett magából. Lehet még mi is elhúznánk a szánkat, ha ilyet látnánk. Az már csak hab volt a tortán, hogy az Istent az apjának mondta, ezzel egyenlővé, családtaggá tette magát Ővele. Nekünk ma természetes, hogy Atya-Fiú-Szentlélek, de akkoriban ez istenkáromlásnak számított. Jézus tehát mind társadalmi, mind vallási szempontból kiverte a biztosítékot.

Ezeddig a vezetők nem merték bántani, ugyanis Jézust a nép nagyon szerette. Talán pont ezekért a furcsa tetteiért. Na meg azért, mert egy csomó csodát tett. Volt, amikor 5000 embernek adott enni, gyakorlatilag a semmiből. Ezután a tette után királlyá is akarták tenni. „Aki ennyi ingyen ételt szerez, az legyen vezető!” Így hát, mivel az elit látta, hogy nem lehet csak egyszerűen „kivonni a forgalomból” Jézust, „csak” vitáztak vele. Jézus is és ők is rendesen odamondtak egymásnak. Az a Jézus, akit mi a szelídségről és engedelmességről ismerünk, tudott nagyon kemény is lenni (emlékezzünk csak az elmúlt heti prédikációra, mennyien elhagyták Jézust). „az ördögtől valók vagytok” - mondja Jézus a farizeusoknak és a vezetőknek. A vita hevében pedig a farizeusok elhatározzák, hogy megölik Jézust.

Jézus nem áldozza fel az igazságot a kedvesség oltárán. Szelíd hogyha kell. De oda is mond, hogyha kell. Ha megkívánja az igazság, ha megkívánja a mentő szeretet, hogy valaki visszataláljon az Istenhez, akkor Jézus nagyon kemény is tud lenni.

Sosem felejtem el a középiskolai magyartanáromat, Repka Sándor tanár urat. 1963-ban kezdett el tanítani, de még engem – az ezredforduló után – is ő érettségiztetett. Ha bejött az órára, akkor mindenki fegyelmezett volt, ha kinyitotta a naplót, akkor a légy zümmögését is hallani lehetett. Rettegtünk tőle. Mégis az egyik legkedvesebb tanára volt mindannyiunknak. Nála nagyon nehéz volt jó jegyet szerezni, de aki akarta az megtanulta a magyart. Még én is. A tanár úr tudta, hogy keménynek kell lenni ahhoz, hogy megtanuljuk a magyart, de annyi szeretet is sugárzott felőle, hogy mi is megértettük ezt.

Így van ezzel Jézus is. Sokszor kemény, de sohasem ok nélkül. Ha Jézus kemény dolgokat mond, vagy tesz, vagy éppen nem tesz semmit (amikor úgy érezzük, hogy pedig kellene), akkor annak oka, nyomós oka van. Jézus valami fontos üzenetet akar nekünk átadni.

Sok mindenről beszél itt nekünk, de két fontos csoportba tudjuk ezeket a gondolatokat sorolni.

1. amit Jézus mond rólunk

2. amit Jézus mond magáról

Már önmagában annak is üzenete van, hogy Jézus egy lapon említ bennünket magával. Már önmagában ez is öröm, hiszen akkor nem közömbös velünk. Az lenne a legrosszabb, ha Jézust nem is érdekelné az életünk, a dolgaink. De nem így van. Jézus foglalkozik velünk.

De Jézus még mást is mond rólunk. Azt is mondja (és nem csak szavaival, hanem tetteivel is), hogy nem számít, hogy honnan jöttünk, vagy kik vagyunk, ő elfogad bennünket. Legyünk bárhonnan valók, bármilyen színűek, bármilyen származásúak. Jézusnak ez nem számít, csak az, hogy mi vele együtt akarunk lenni, kapcsolatban lenni.

De ennek igaz az ellenkezője is. Nincs olyan ember, aki előnnyel indulna Jézusnál. Ahogyan az sem számít, hogy milyen alulról közelítjük meg Jézust, úgy az sem számít, hogy mennyire hívő/vallásos környezetből jövünk. A farizeusok is Ábrahámra, mint örökségre hivatkoztak. Hiszen mégiscsak a választott nép tagjai! És - nem alaptalanul - valami előnyt vártak tőle. Persze, mi is, ha hívő családban nőttünk fel, akkor nagyon hálásak lehetünk érte, hogy a hitben neveltek fel bennünket, és ez egy fantasztikus dolog, és bárcsak sok ilyen család lenne, de nem ettől leszünk jó keresztények, ahogyan a zsidók sem azért lehettek igazak, mert Ábrahám az ősük! Csak a személyes kapcsolat a lényeg. Személyes kapcsolat az Úrral!

A másik dolog, amit Jézus elmond rólunk, pontosabban nekünk, hogy nem jó, ha ítélkezünk. És nem azért, mert nem illik, hanem azért, mert Jézusnál van az igazság és nem nálunk. Mi csupán letéteményesei, „használói” vagyunk az igazságnak, öröklői, ha úgy tetszik (vö. „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” Jn 8,32). Jézus az, aki ítélhet, mi söprögessünk csak a saját házunk táján. „Amilyen a fa olyan a gyümölcse” - tartja a mondás. Nézzünk először a saját életünkre és vizsgáljuk meg, hogy milyen gyümölcsöt termünk. Milyen íze, milyen színe, milyen alakja van azoknak a tetteknek és azoknak a szavaknak, ami mi teszünk, mondunk. Hogyan élünk? Mit arathat Jézus a mi életünkön?

Eddig szó volt arról, hogy Jézus kemény és furcsa, vagy éppen megbotránkoztató is tud lenni, amennyiben erre szükség van. De sohasem öncélúan, hanem azért mert valami fontosat akar nekünk átadni. Ezek közül a fontos dolgok közül az első csoport az, amit Jézus rólunk mond. Jelesül, hogy foglalkozik velünk és hogy nem számít ki vagyunk ő az aki befogad bennünket és mindez a vele való személyes kapcsolaton keresztül lehetséges. Sőt elmondta azt is, hogy éppen ezért ne ítéljünk meg másokat, hanem söprögessünk a saját házunk táján.

Ez volt az első csoport: amit Jézus rólunk mond. De még egy dologról nem esett szó mégpedig arról, mégpedig arról, hogy Jézus mit mond magáról. „én Istentől indultam el, és tőle jövök; nem magamtól jöttem, hanem ő küldött el engem.” Jézus azt mondja magáról, hogy az Atyától jött! Bizony ő az Istentől jött közénk, küldetéssel. Mégpedig azzal a szándékkal, hogy megmentsen bennünk, hogy odavezessen az Atyához. Hogy ne a harag és a békétlenség, a rosszindulat és a bizonytalanság, vagy a szeretetlenség vegyen erőt rajtunk, hanem békesség emberei, a hit emberei lehessünk. Jézus teljes egységben van az Atyával, teljes egységben van vele és cselekszik általa. Nem csak akkor 2000 évvel ezelőtt, hanem ma is.

És ebbe az egységbe invitál bennünket is. A prédikáció elején említettem, hogy azért is nagyon haragudtak a zsidó vezetők Jézusra, mert az apjának, atyjának nevezte az Istent. Ma mi már tudjuk, hogy nem csak, hogy Atyjának nevezte Őt (mert az is), hanem bennünket is bevon ebbe a körbe és mi is Atyának nevezhetjük az Istent.

Hatalmas ajándék ez testvérek. Hogy minden más hittel és hiedelemmel szemben, mi nem egy koloncot kaptunk a nyakunkba, hanem egy jó szülő az, aki a gondunkat viseli. Ezért adjunk hálát és majd ezzel a reménységgel mondjuk együtt közös imádságunkat, amit mindannyian úgy kezdünk Mi Atyánk. Olyannyira állandósult már ez az ima, hogy a címét, azaz az első két szót is egybe írjuk Miatyánk. Pedig a lényeg ott lapul ebben a két szóban: MI + ATYÁNK.