Te már feltámadtál? - Kol 3,1-4

textus: Kol 3,1-4

“1 Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. 2 Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! 3 Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. 4 Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.”

“Feltámadtatok Krisztussal” - Milyen súlyos ez a megfogalmazás. Nem jövő idő, nem a “majd” kategória, hanem mintha már megtörtént volna. És tulajdonképpen meg is történt. “Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” - mondja Jézus Jn 5,24-ben. Már átment az életbe, feltámadt. Már átmentem az életbe, feltámadtam. - Amikor erre gondolok, akkor hirtelen ingerenciám lenne megtapogatni magam, mint egy szerencsés baleset után, mikor nem akarom elhinni, hogy semmi bajom nem lett. Pl. amikor gyerekkoromban a Tisza gátról lezuhantam biciklivel együtt. “Kizárt, hogy ezt megúsztam…” És mégis. Kizárt, hogy feltámadtam. És - valamilyen formában mégis! 

Természetesen nem abban az értelemben, ahogyan az utolsó ítéletkor fog megtörténni, de mivel ezt írja az ige, akkor ezt valahogyan értelmezni kell. Átmentem, feltámadtam… Valami radikális változás történt. Legalábbis kellene történnie. Hiszen Krisztus feltámadt - na ez biztos - akkor az én életemben, követve a mestert is valami változásnak kell, kellett történnie. 

Az egyik, ami biztos, az a szemlélet. Az, hogy én tudom, hogy meg vagyok mentve! “Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben.” El van rejtve az életem. A NAGYBETŰS életem, az örök életem (is). Micsoda biztonság ez! Ez valóban van egy “feltámadásnyi” változás.

A másik pedig, ami pedig erre az életre vonatkozik, e földi pályára. “azokat keressétek, amik odafent vannak”; Nyilvánvalóan nem azért kell keresni, mert elveszett, hanem a “keresés” szó itt azt jelenti, hogy fel kell tennünk a kérdést, hogy a feltámadásnak, Krisztus feltámadásának, milyen következményei kellenek, hogy legyenek a mindennapokra.  “Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel!” - folytatja tovább az apostol. Az odafentvalókkal törődés, nem azt jelenti, hogy ami itt történik, annak semmilyen jelentősége nincsen, hanem azt jelenti, hogy minden, amit itt teszünk, annak valamilyen formában kell legyen egy “odafentvaló” aspaktusa, átfutása. 

Én ezt úgy képzelem, mint a műholdas kommunikációt. Amikor ide, vagy oda hívást kezdeményezek, emailt írok, akkor az felmegy a műholdra, majd pedig lejön ahhoz, akinek szánom. És, jobb esetben, ebbe senki sem nyúl bele, hiszen csak rám és arra tartozik, akit keresek. Persze nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy ki mindenki lát be az összes kommunikációnkba, tesz hozzá vagy vesz el belőle… Felháborító és félelmetes egyben! Nagyon negatív.

Azonban az “odafentvalók” és mindennapok cselekvései összefüggésében ez az egyetlen, sőt kívánatos mód!

Krisztus nyúlj bele az életembe, a tetteimbe, a másokkal való kapcsolódásaimba, az odafentvalókkal, mert így lesz valódi, így lesz igazi, feltámadott cselekvés.

Hiszem azt, hogy az fentiek keresése nem eltávolít a “lentiektől”, hanem inkább közelebb hoz azáltal, hogy a feltámadás leheletét adja hozzá!

“Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.” - így zárul a mai szakaszunk. Egyrészt ez vers utal a “majd”-ra az eszkhatonra, Krisztus visszejövetelére, de közben pontosan ugyanannyra a jelenünkre is, ahogyan ez az eddigi versek esetében is így volt. 

Rávilágít ugyanis arra a nagyon fontos tényre, hogy az odafentvalókkal megtámogatott és felvértezett élet, csakis akkor létezhet, ha abban maga a NAGYBETŰS Feltámadott benne van! Akkor fogunk “megjelenni”, vagy “nyilvánvalóvá válni” (φανερόω - faneroó), ha a Feltámadott velünk van! Olyan ez mint Apostolok Cselekedetei könyvének címe. Az eredeti görögben csak “prakszeisz”, azaz “cselekedetek”. Hiszen nem az apostolok tettek szert különleges képességre, hanem a Feltámadott Krisztus cselekedett rajtuk keresztül. Így szánta Lukács is kétkötetes művét. Az evangélium, a földre jött Krisztus cselekedetei, és az ApCsel, a Feltámadott Krisztus cselekedetei. 

Kedves Testvérek! Kell, hogy legyen valami következménye annak, hogy Krisztus feltámadt! Kell, hogy következménye legyen a mi életünkben is! Hagyjuk, hogy áthasson bennünket, testünket, lelkünket, tetteinket a Feltámadott Krisztus! Ő majd biztonságba helyez, s átformálja életünket és kapcsolatainkat egyaránt! Hívjuk őt! Ámen.