Jöttünk, láttunk... (Áhítat; EHE; 2013.11.19.)

textus: Lk 6,47-49

47„Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló. 48Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. 49Aki pedig hallotta beszédeimet, de nem azok szerint cselekedett, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult.


Lassan jön az advent, ilyenkor mindig eszembe jutnak az adventi vásárok. Még régen Szolnokon, ahol felnőttem, a „Karácsonyi Falu”, aminek inkább olyan búcsú szaga volt, vagy később itt Pesten a Vörösmarty téren, ami inkább az elegánsabb fajtából való. Zenészként szinte rögtön társítom, az adventi vásárhoz, az utcazenészeket. Ott vannak a klasszikus darabokat játszó, éhező zeneművészetisek, az egyszálgitáros félhajléktalanok, de olyan sztárok is, mint a befőttesüveges zenész, aki már több éve nem befőttesüvegen, hanem már borospoháron és nem egyedül, hanem zenei alappal játszik!

Mint bármikor, amikor valami érdekes történik az utcán, akkor az emberek jellemzően háromféleképpen reagálnak.
1. Elhalad mellette
2. Megáll bámészkodni, de ennyi
3. Tesz is valamit – mondjuk a fent említett esetünkben bedob egy pénzérmét

Az ember nem változik, már 2000 éve is így működött, Jézus pontosan erről beszél. „Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló.” - írja a textus első verse. Jézus érdekesség volt az utcán, mondhatni jelenség. Voltak olyanok, akik csak elmentek mellette, voltak olyanok, akik meg is álltak bámészkodni és hallgatták, és volt azok, akikben meg is ragadt, amiről beszélt és cselekvőkké, követőkké lettek.

Ez utóbbi csoportot olyanhoz hasonlónak mondja Jézus, mint aki kősziklára építi a házát. Nagyon megfogott ez a kép. Talán azért mert egy kicsit zavaros. Nem tudom, hogy kinek volt már szerencséje építkezésen dolgozni? […] Nagyon tanulságos, nekem többször is volt szerencsém. Sok mindent tanultam az építkezéseken, de az egyik legmarkánsabb dolog az volt, hogy az alapnak szilárdnak kell lennie, olyannak, ami nem mozoghat. Ugyanis ha az alap mozog, akkor a ház összedől! És érdekes módon Jézus pontosan erről beszél, arról, hogy akkor lesz szilárd az alap, akkor áll ellen a viharoknak, az árvizeknek, hogyha mozog. De nem azért mert rosszul van megépítve, hanem azért mert „cselekszik”. „Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló.” Jézus nem kívánja elrejteni a tanítását, vagy beszippantani és lebetonozni a hívő embert, hanem azt szeretné, ha a cselekvésben örök mozgásban lennénk. Tennénk, hogy a hitünk erősödjön és az üzenet másokhoz is eljusson.

Ez azért van, mert keresztény ember hite, mindig a Jézussal való kapcsolat leképeződése. Dinamikus és sohasem merev, statikus. Mert ettől a mozgástól, Jézus szavának cselekvésétől válik a Jézussal való kapcsolat és így a hit is egyre érettebbé és felnőtté.

Jézus azonban nem csak megállapít, hanem változtatni is akar. Ezt írja a textus: „Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott” Jézus azt akarja, hogy mélyre ássunk. Mind mélyebbre a benne való ismeretben, a benne való kapcsolatban. Azt szeretné, hogyha minden járókelőből, hallgató majd cselekvő lenne, akik tudatosan és mélyen gyökerezik Őbenne.

De miért releváns ez a kérdés most nektek? Azért mert ugyan itt mindenki, minden bizonnyal, komoly mélyre ásó követője e Krisztusnak (bárcsak így lenne), és mint ilyeneknek az a feladatunk, hogy utat mutassunk azoknak, akik még nem jutottak el eddig. És itt nem csak a konkrét missziós helyzetekre gondolok, hanem nagyon is hangsúlyosan a gyülekezeteinkre. Az ő hitbeli növekedésükre, vagy éppen nem növekedésükre. Hiszen nekünk a feladatunk az, hogy gondoskodjunk nem csak arról, hogy minél többen legyünk a gyülekezetben, hanem hogy a sok bámészkodó gyülekezeti tagból tanítvány lehessen, aki Jézushoz megy, meghallja a beszédeit és cselekszi is azokat.
De mindez csak akkor működik, ha mi is cselekvői vagyunk Jézus szavának! Ezért imádkozzunk!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)