Jelek (áhítat, EHE, 2013.11.06.)

textus: Mk 16,14-20

„¹⁴Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt.  ¹⁵Ezután így szólt hozzájuk: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. ¹⁶Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. ¹⁷Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, ¹⁸kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.” ¹⁹Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.  ²⁰Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.)”

A felolvasott szakasz a Márk írása szerinti evangélium záróakkordja. A tanítványok kiküldését jeleníti meg. Jézus megbízást ad a tanítványoknak. Méltatlanul elhanyagolt a szakasz, és nem csak azért mondom ezt, mert Márk a „kedvencem” az evangéliumok közül – már ha lehet ilyet mondani – hanem azért is, mert legalább akkora súlya van ennek a hat versnek, mint a mátéi missziói parancsnak. Annál is inkább, mert amíg a mátéi szakasz (Mt 28,18-20) „csupán” a kiküldetést tartalmazza, addig Márk biztató és megerősítő kísérőjelenségekről is ír. Ezek pedig nem mások mint a jelek.

Minden bizonnyal, mindenki látta, aki már járt az irodámban, ezt a bronz plakettet. (kép) Azokat a könyveket szoktam vele kitámasztani, amelyek ha lerakod, akkor nem maradnak nyitva, mint pl. az Útmutató. Maga a műalkotás egy Kalevala illusztráció, egy szolnoki szobrászművész készítette, és édesapámtól kaptam, mikor visszajöttem a finnországi ösztöndíjamból. Egy szinte alig olvasható idézet van belekarcolva: „Rójj a földeken jegyeket, / Bélyegezd meg a hegyeket”. Elgondolkodtam ennek kapcsán, hogy mi is az a jel. Miért akar az ember jeleket, jeleket hagyni? […] Hát nem másért, hanem mert örök akar maradni, hogy maradjon utánam valami, ami még talán tíz év múlva is foglalkoztatja az embereket. Az elmúlástól való félelem, az elmúlás ellen való védekezés a maradandó alkotás, a maradandó jelhagyás motivációja.

Ha keresztényként gondolkodunk, akkor pedig valami „tisztátalan” dolog a a jel. Nem illik az Istentől jelet kérni. Fülünkben csengenek Jézus szavai „Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele. Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel.” (Mt 12,39-40) Ezután döbbentem rá arra, hogy a jelek kérésének, vagy inkább, várásának kultúrája azért fonnyadt el egyházunkban, mert nem vagyunk elég bátrak! Mondjuk ki: be vagyunk rezelve! Azért démonizáltuk a jeleket, mert félünk attól, hogyha vágyunk és várunk rá, és nem érkeznek meg, akkor mi lesz? A hitünk megrendül? Pedig, kedves testvérek, ha Jónás jelét vesszük alapul, akkor gondoljunk csak bele: ha Jézus a „gonosz és parázna nemzedéknek” a kereszthalála és (három nap múlva) feltámadása jelét adta, akkor nekünk, akik vele – reménység szerint – élő kapcsolatban vagyunk, mit készített? Hát ilyeneket: „akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.”

Ha hiszel, akkor azt jelek fogják követni, ha vagy elég bátor, hogy szolgálj a hiteddel! Nem otthon a belső szobában történnek a jelek, hanem kint „terepen”, amikor beteget látogatsz, amikor hirdeted az evangéliumot, amikor üldöznek a hitedért, amikor szolgálsz! A görög kifejezés, ami itt van az „ἀκολουθήσει” (akoluthészei), egy aktív futurum alak, magyarul egy határozott jövőidő. Nem feltételes, nem egy „talán”, hanem aktív megtörténő jövő. Ha hiteddel szolgálsz, akkor azt jelek fogják követni.

Nagyon bátorító ez az üzenet számunkra. Merjük várni a jeleket, hiszen Krisztus megígérte nekünk! Olyan jó lenne, ha minél többen tudnánk bizonyságot tenni arról, hogy a Feltámadott rajtunk keresztül dolgozik, és jeleket hagy a ránk bízott életekben.

Erre segítsen bennünket a Lélek!

Ámen