Reformáció neked (2013.10.30.; igehirdetés, EHE, reformációi istentisztelet)

textus: Gal 5,1

Az embert mindig valami borzongás hatja át, amikor újra és újra rádöbben a gyökereire. Az év 364 napján arra figyel, hogyan tudja a lombját növeszteni, szépíteni, vagy éppen a végső elszáradást megakadályozni, de jó egy napot a gyökérzetre szánni, csak hogy a fa hasonlatnál maradjak.

 

 Gondolom senkinek sem mondok újdonságot azzal, hogy a mérsékelt égöv alatt a fáknak ugyanakkora gyökerük van, mint lombja. És ez fordítva is igaz, akkor a lombja, mint a gyökere. Ez a két látszólag ugyanazt jelentő mondat valójában legalább annyira különbözik, mint amennyire ugyanannak tűnik. Mit értek ezalatt? Ha az egyház – de használjunk ilyen nagy szavakat – ha TE csak a lobjaidra figyelsz, arra, hogy minél inkább előremutatóan, korszerűen, szép magyar szóval kontextuálisan gondolkodj és cselekedj a szolgálatban és szem elől téveszted a gyökereidet, akkor az egész összeomlik. Ha viszont állandóan csak a gyökereidre figyelsz, akkor hiába a biztos alap a felépítmény (hogy teljessé tegyem a képzavart) igénytelensége miatt senkit nem fog érdekelni.

Abban tehát megegyezhetünk, hogy fontos mind a gyökérzet, mind a lomb. De most a gyökerekre való odafigyelésnek van az ideje. Márpedig nekünk nem akármilyen gyökereink vannak. Félreértés ne essék, nem akarom protestáns szentté avatni Luthert, sőt. Olyan jó, hogy minekünk nem egy száraz jogász, vagy egy magát halálba dolgozó vándorprédikátor jutott, hanem egy olyan élettel teli, sokszor közönséges, és mondjuk, vulgáris Luther, akit még ha akarnám se tudnám szentté avatni, és így a józan paraszti ésszel gondolkodók számára nem válhat egy kegyeskedő morális figurává, hanem csak egyet tud tenni. A biztosítékot sokszor kiverő transzparens, tábla, ami Krisztusra mutat! És megmutatja azt, hogy az az Isten, akit nem lehet sem dobozba, sem teológiákba zárni "ugyanolyan" szabadnak akarja tudni a híveit, mint amilyen saját maga. Szabadnak a bűntől, a kárhozattól, az ördög munkájától, a törvényeskedéstől. Pál írja – Isten írott igéjét olvasom (Gal 5,1) - „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.”

Luther így ír Albert mansfeldi grófnak; Eisenach-ból 1521. május 03-án a Worms-ban történtekről tartalmilag idézve a badeni őrgróf kancellárja (a Luther-bizottság tagja) „most nem az a szándékuk, hogy velem vitatkozásba bocsátkozzanak, hanem csak jóakaró, becsületes, testvéries intelmet akarnak hozzam intézni keresztényi szánalomból, hogy tudniillik gondoljam meg, mennyi tévedés és milyen forrongás keletkezhetnek az ügyből, mennyi nyilvánvaló bosszúság és botrány is támadhatna belőle” - Luther nagyon megdicséri a levélben a kancellárt, hogy igen szépen beszélt. De nem csak szépen kedves testvérek, hanem igaza is. Mert a Krisztusban lévő szabadság bizony nem gyereknek való. A kancellár attól félt, hogy a lutheri gondolkodás majd célt téveszthet, botránkoztathat, forradalmat indíthat! És mennyire igaza volt. Mennyire igaza volt, és nem csak a reformáció korában, hanem ma is. Mert az a szabadság, amire elhívattunk bizony alkalmat ad arra, hogy elcsússzunk, mert nem lehet és nem is kell mindent leszabályozni! A szolga akarat bármennyire is szolga, de akkor is szabad! Szabadabb mint bármi más létforma. Mert a Krisztus szabadsága őszinte. Nem azért a legszabadabb, mert mindent szabad, hanem azért, mert őszintén és sok esetben személyre szabottan húzza meg a határokat, mert az Isten nem hagy ki bennünket eseményekből, hanem mindannyiunkat személy szerint benne akar tudni.

Így persze meg van a veszélye annak, ahogy a kancellár fogalmaz sok tévedés és forrongás keletkezhet ebből, sok bosszúság és botrány! De, kedves testvérek, az evangéliumhoz ragaszkodó szabad hit-gondolkodást soha nem adhatjuk fel az egyszerűbb irányított gondolkodásért! „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” Ez a mi örökségünk, gyökerünk. És erre a Krisztusban lévő szolgáló szabadságra lehet építeni, ebben lehet növekedni, fejlődni, mind egyénileg, mind a közösségeinkben.

Olyan jó lenne, ha a jelenlegi és majdani szolgálattevők felismernék ezt erre nevelnék a rájuk bízottakat! Erre segítsen bennünket a Lélek!

Ámen