Szemtanúk (Áhítat, EHE, 2013.11.08)

textus: 2Pét 1,16-18

„¹⁶Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. ¹⁷Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”,  ¹⁸ezt a mennyből jött szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen.”

Nagy gondban vagyunk akkor Ritával, feleségemmel, ha filmet kell néznünk. Ennek nagyon egyszerű oka van: olyan távol van a kettőnk ízlése, mint Makó Jeruzsálemtől. Ezért viszonylag ritkán megyünk moziba. De hát, mint minden rendes párnak nekünk sem árt filmeznünk, csak amolyan kikapcsolódásképpen. De hiába végtelen az internet tárháza filmek tekintetében, a mi ízléskülönbségünknek még a végtelen is kevés. Ezért egy hihetetlen fegyvertény az, hogyha filmet nem is, de egy két sorozatot találtunk, ami mind a kettőnknek bejön. Ennek többek között az az előnye, hogy nem csak másfél, vagy két óra, hanem rengeteg. Bár ebből sincs túl sok, ami metszete lenne kettőnk igényeinek, de pl. a Helyszínelők ilyen. Hogy melyik az most mindegy.

Szeretjük nagyon a nyomozásokat, a kutatást, ami ráadásul vélt, vagy valós tudománnyal párosul (hiszen ki tudná ellenőrizni, hogy nem egy halom butaság, amit tudomány címszó alatt ilyen sorozatokban művelnek). De a lényeg: bejön mindkettőnknek.

Megfigyeltem egy nagyon érdekes dolgot, ezekben a sorozatokban, ami tálán a való életben is így van. Bár a bizonyíték, avagy éppen a DNS nem hazudik, mert a bizonyíték objektív, mégis, ami mindent üt az a szemtanú. Hiába a tudományos objektív cuccok, ha szemtanú van, akkor az felülírhat mindent. Ez azért nagyon vicces, mert a szemtanú mindig szubjektív, így nem biztos, hogy pártatlanul tudja leírni a valóságot.

„Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének.” - Péter arról beszél itt, hogy ő (és még mások is) szemtanúi voltak Jézus tetteinek. Nem kitalálták, hanem tapasztalatból beszélnek! Mondhatnánk, hogy „valóban, ez a baj a szemtanúkkal, mind másképpen látja, ezért van négy evangélium is, hát hogyan tegyen így az ember igazságot”. Ha helyszínelő lennék, akkor biztosan tárgyi bizonyítékok után kutatnék, de hál' Istennek, nem vagyok és nem mellesleg nem egy bűntény helyszínén, hanem az Egyházban vagyunk.

Mert, kedves Testvérek, az hogy szubjektív vagy az a helyszínelőknél megengedhetetlen, az Egyházban viszont követelmény! Miért? Mert Krisztus mindenkihez személy szerint szólt! Ugyanaz a történet, esemény lehet, hogy teljesen mást jelentett Péternek, Jánosnak, Jakabnak vagy bármelyik másik apostolnak. Mert mindannyiuk számára személyes, személyre szabott üzenetet hordozott! És nincs ez másképpen ma sem. A feltámadt Krisztus mindannyiunkhoz szól és lehet (sőt biztos), hogy teljesen másképpen éljük meg, és másképpen adjuk tovább! De pontosan ettől a szubjektivitástól lesz élő és hiteles az evangélium! Mert nem egy steril dogmára, hanem kapcsolatra hívott el mindet az Isten.

De ez csak akkor működik, ha ott vagyunk. Csak akkor lehetünk szem és fültanúk, ha Krisztus mellett vagyunk. Péter így fogalmaz: „mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen.” Csak akkor tudjuk a hitelesen átadni a Krisztust, ha együtt élünk vele! Ha naponként törekszünk arra, hogy a közelében legyünk, megérinthessük, megragadhassuk őt!

Erre hívok most mindenkit, legyünk ott a szent hegyen, vele együtt! Imádkozzunk.