Igazad van (prédikáció, Ajka-Öcs, Böjt 5. vasárnapja, 2017.04.02.)

textus: Jn 8,48-59

„48 Azután így szóltak hozzá [Jézushoz] a zsidók: Vajon nem jól mondjuk, hogy samáriai vagy te, és ördög van benned? 49 Jézus így válaszolt: Bennem nincsen ördög, ellenben én tisztelem az én Atyámat, ti mégis gyaláztok engem. 50 Én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond. 51 Bizony, bizony, mondom nektek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha. 52 A zsidók ezt mondták neki: Most már tudjuk, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te pedig azt mondod: Ha valaki megtartja az én igémet, az nem ízleli meg a halált soha. 53 Csak nem vagy nagyobb atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek tartod magadat? 54 Jézus így válaszolt: Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, 55 pedig nem ismeritek őt, én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék, de én ismerem őt, és megtartom az ő igéjét. 56 Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is. 57 A zsidók erre ezt mondták neki: Ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot? 58 Jézus így felelt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok. 59 Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.”

Meghallgatnád? Klikk, és görgess a poszt végére!

Korunk gondolkodása alapvetően a relativizmusra és a szubjektivizmusra épül, magyarul arra, hogy minden relatív, csupán nézőpont kérdése, mindenkinek meg van a maga véleménye, amely vélemények sokszor nem összeegyeztethetők, de nem is kell, mert mindenkinek gondolati szabadsága van. Ez így elsőre nagyon pozitívnak hangzik. Milyen jó, hogy a huszonegyedik századra eljutottunk idáig, hogy (legalábbis úgy tűnik) senkit sem bántanak azért mert így vagy úgy gondolkodik, senkinek sem kell hátrányt szenvednie a meggyőződéséért. Sokan őriznek még emlékeket abból a korból, ahol ez nem volt így. Eljött a nézőpontok sokaságának "békessége".

Ma böjt ötödik vasárnapja van. Ezt az igazság vasárnapjának, vagy latinul Judica-nak szoktuk hívni. Mint minden böjti vasárnapnak ennek is van egy ószövetségi felirata, „Szolgáltass nekem igazságot, Istenem” hangzik a 43. zsoltárból (43,1). Érdekes dolog ma az igazságról beszélni. Fel is tehetnénk az már-már ironikus kérdést, hogy „Jó, jó igazság. De melyik?”. Hiszen, ha minden csak nézőpont és viszonyítás kérdése, akkor mi az igazság? Ki az, akinek igaza lehet? Mert az én nézőpontomból nekem van igazam, az ő nézőpontjából meg neki. És itt most nyilván nem a hatályos törvényekre gondolok, hiszen az fix, hanem az egyéni gondolatokra, elképzelésekre, lelki látásokra, „hitekre”. És ezek kapcsán, azt hiszem, hogy korunk kissé átesett a ló túlsó oldalára. Mert az tény, és jó, hogy ma senkit sem bántanak a hitéért, gondolataiért, de nem az fogja a békességet munkálni, ha mindent „igaznak” fogadunk el. Ez csupán a közösségeket szakítja szét, és a kapcsolati problémákat mélyíti el.

Ez a dolog nem új keletű. Bár a régi korok társadalmaiban igencsak szigorúan volt szabályozva az élet, amely azonban támpontot nyújtott mindenkinek egy közösségi élethez. De az ember – bár a előbb említett szigorú keretek között – de már akkor is szerette volna az „igazságot” a maga oldalára állítani. Hogy nekem legyen igazam. Hiszen mindenki szereti, ha igaza van.

Jézus is ezzel találkozik a mai történetünkben. A Jézussal szemben álló zsidók egyszerűen nem tudtak túllátni az saját igazságukon. Jézus másképpen gondolkodott, másképpen cselekedett, mint ahogyan megszokták és emiatt „nem igaznak”, bűnösnek kiáltják ki őt. Sőt ezt mondják „samáriai vagy te, és ördög van benned” ennél nem igazán lehetett nagyobb sértést és ítéletet mondani. Samáriai, a utált népcsoport tagja, és ráadásul az ördöggel cimborál. És amikor Jézus felvázolja nekik, hogy tulajdonképpen kicsoda is ő, hogy mi AZ IGAZSÁG, akkor pedig a dühtől vezérelve „köveket ragadtak, hogy megkövezzék”.

De mi a probléma gyökere? Az, hogy a zsidók csak a saját maguk által állított feltétel rendszer szerinti igazságot tudták befogadni. Nem AZ IGAZSÁGot akarták felfedezni, hanem inkább a saját maguk igazára bizonyítékot találni, s arra törő ellenséget megsemmisíteni!

Döbbenetes különbségek vannak az akkor kor gondolkodása és a mai között. Ennek ellenére mégis nagyon hasonlóak. Bár – hála Istennek – ma már nem akarnak megkövezni senkit az eltérő gondlatokért, de a helyzet ugyanaz, csak éppen nem egy központi igazság van, amihez mindenkinek tartania kell magát, hanem egyénenként változik. És bizony divat lett ezt a helyzetet konzerválni: „Nem kell, hogy mást gondolj mint amit pillanatnyilag akarsz, nem kell, hogy ütköztesd, hogy megmérd, hiszen mindenkinek igaza van.” A kor arra biztat bennünket, hogy zárt igazságokban gondolkodjunk és ne legyünk nyitottak a befogadásra.

Jézus azonban egy másik lehetőséget kínál nekünk. Megosztja velünk az Isten igazságát, hogy azt befogadhassuk. Egy olyan igazságot, amely nem egy nézőpont a sok közül, hanem viszonyítási pont, kapaszkodó tud lenni a számunkra. Na de, mi ez az igazság? „Bizony, bizony, mondom nektek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha.” - mondja Jézus. Jézus nem kevesebbet állít, mint hogy a hozzá, és az ő általa hirdetett igazsághoz tartozók „nem látnak halált”. „De hát mindenki meghal!” - mondhatnánk. Igen, mindenkinek eljön az a pont az életében, amikor a földi életnek végeszakad, de aki Jézushoz tartozik az folytatja az életet egy másik valóságban, az örök országban. Szerintem ez egy olyan igazság, amit jó befogadni, és jó hozzá hozzá tartozni.

De, hogyan tudunk Isten – Jézus által hirdetett – igazságához tartozni? Hogyan tudunk kiszabadulni a különböző igazságok, sőt a saját magunk mércéje szerinti ingatag igazságok sűrűjéből? „Bizony, bizony, mondom nektek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha.” Ha megtartjuk Jézus szavait! Félreértés ne essék, itt megtartani szó szerepel, „megőrizni”, „befogadni” értelemben, nem pedig „betartani” értelemben. Magyarul Jézus nem azt kívánja, hogy tegyük meg ezt vagy azt és akkor megkapjuk az örök életet, hanem azt mondja „fogadj be engem, az én igéimet, szavaimat és máris tiéd az igazság, s az örök élet”.

„Jó, jó igazság. De melyik?” ironizál a kérdés. De mi Jézus nyomán mondhatjuk: Az egyetlen. Az Isten örök életre vivő szeretetének igazsága.