Átfordult viszony (Áhítat, EHE, 2014.01.16)

textus: 1Kor 8,2-3

„²Ha valaki azt gondolja, hogy ismer valamit, az még semmit sem ismert meg úgy, ahogyan ismerni kell. ³De ha valaki szereti az Istent, azt már ismeri az Isten.”

„A La Manche csatorna francia partján csaknem húsz éve állnak lesben a világ minden tájáról idesereglett menekültek, hogy felkapaszkodhassanak egy Angliába tartó tehervonatra. De kevesen jutnak át a rakománnyal az általuk ígéret földjének tartott Doverbe, a legtöbben Calais környékén tengetik az életüket. 2002-ig a Vöröskereszt táborában lakhattak, de azt Sarkozy bezáratta. Most a síneken, a kikötőben vagy egy templomajtóban élnek, a Salam nevű civil szervezet pedig megpróbál róluk gondoskodni.” 

http://index.hu/nagykep/2013/12/27/trainspotting_a_csalagutnal/

Ez volt annak a cikknek a bevezetője (Nagy kép), amit a közelmúltban olvastam. A főleg a közel-keletről érkezett menekültek minden áron át akarnak jutni Angliába. Félelmetes, hogy milyen elszántsággal hajtanak a cél felé, amit valójában nem is ismernek. Vágyják, és szeretnének eljutni a brit szigetekre, egy jobb jövő reményében.

Pál apostol egy hasonló helyzetről beszél. Arról beszél, hogy az Isten nélküli lét nem működik, onnan menekülni kell, mert az a pusztulásba visz. És a másik oldalon pedig ott van az Isten szeretete és kegyelme. Nyilván sántít a példám, amit felolvastam, de lényeg ugyanaz. „Ha valaki azt gondolja, hogy ismer valamit, az még semmit sem ismert meg úgy, ahogyan ismerni kell. De ha valaki szereti az Istent, azt már ismeri az Isten.” Csak úgy lehet az Istennel igazán kapcsolatba kerülni és abban megmaradni, ha annak nincsen feltételrendszere. Ez alatt azt értem, hogy ahogyan az Isten is a feltételen szeretetét nyilvánította ki felénk Krisztusban, amikor feláldozta őt értünk, minekünk is feltétel nélküli szeretettel kell az irányába viseltetnünk.

Az ismeret mint feltétel, mint biztosíték segíteni tud, de nem ad igazi Isten-kapcsolatot. Nem azon múlik a kommunikációnk Vele, és nem azon múlik az Ő kegyelmének ereje, hogy mennyire ismerjük, hanem azon, hogy szeretjük-e és befogadjuk-e! Nem azért kell szeretni az Istent, mert ő jót tett velem, vagy mert kognitív tudásom van róla, hanem azért mert Isten! Önmagáért. És ebben a feltétel nélküli szeretetben Isten Istenként fog viselkedni velünk.

És ebben a helyzetben kapjuk meg a legnagyobb ajándékot, azt, hogy az Isten ismerni fog bennünket. Nem mintha eddig nem tudott volna rólunk mindent, de ez mást jelent. Ez azt jelenti, hogy az ítélet napján, nem ezt fogjuk hallani Jézus szájából: „Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7,23), hanem ezt „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.” (Mt 25,34).

Félreértés ne essék, nem a tanulás, vagy az Isten ismerete ellen beszélek! Hanem azt mondom, hogy az ismeret és a tanulás nem ér semmit sem, ha nem szeretjük az Istent, ha nem vagyunk kapcsolatban vele, ha Jézus nem a személyes megváltónk.

Körülbelül ez a helyzet itt a 1Kor 8-ban, a bálványáldozati hús kapcsán. Nem véletlen, hogy ez a két igevers ebben a fejezetben kapott helyet. Arról van itt szó, hogy vajon megehetik-e a keresztények azt a húst, amit pogány „istenek” oltárán áldoztak fel, sütöttek meg. Ez komoly kérdés volt akkoriban, mert nagyon elterjedt volt, még a piacon is ezt árulták. És - meglepő módon - Pál erre azt mondja, hogy nyugodtan meg lehet enni, annak, aki ezt nyugodt szívvel meg tudja tenni (tekintve, hogy nincsen Istenen kívül más isten). Aki viszont nem tudja megtenni nyugodt szívvel, mert az ismerete (ti. hogy ez bálványáldozati hús, amit eszik) megbénítja, az meg ne egye, mert akkor bűnt követ el vele! Mert ugyan tudja, hogy csak egy Isten van, tudja, hogy a hús nem árthat neki, de akkor sem tud elvonatkoztatni.

Testvérek! Ha az ismereted a feltétele az szeretetnek, akkor az ismeret kiszárít és bizalmatlanná és bizonytalanná fog tenni. De, ha az Isten iránti szeretetre építsd a tudásodat, akkor a szeretet alapján hatalmas érték lesz mindaz az ismeret amit magadba szívsz!

„Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.”