Megéri-e őszintének lenni? (Áhítat, Téli berek tábor, 2014.01.24.)

textus: Mt 11,2-6

„²Amikor pedig János a börtönben hallott Krisztus cselekedeteiről, ezt üzente neki tanítványaival: ³„Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” ⁴Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: ⁵vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, ⁶és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.”

 

Jézus korában az emberek Izraelben rettentően feszültek voltak. Többek között amiatt, hogy a Római Birodalom már jó ideje elnyomás alatt tartotta őket. Ehhez hozzájárult, hogy már előtte is sok birodalom gyalulta le az országot. És ráadásul, ami a legrosszabb volt, hogy az Isten már nagyon régóta nem szólt a népéhez. Régóta nem küldött olyan embert (prófétát), aki az ő akaratát közvetítette volna. Tanácstalanok voltak és nyomorultul érezték magukat.

Éppen ezért nagyon várták, hogy jöjjön valaki, aki segíthet nekik. Ők úgy nevezték ezt az embert, hogy „Messiás”. Ebből jön a mondásunk is: „Úgy várták, mint a messiást!” Különböző csoportok, politikai erők, önjelölt forradalmárok, vallási vezetők elkezdték találgatni, hogy vajon milyen lesz a messiás, az Isten küldötte. A legtöbben megegyeztek abban, hogy tuti, hogy valami király lesz, politikus, hadvezér, vagy valami ilyesmi, hiszen ez kell ahhoz, hogy Izrael felszabaduljon. Majd szépen a nép élére áll és elrendezi a dolgokat, ha kell, akkor fegyverrel.

Keresztelő János is, aki itt a történetben szerepel, amit felolvastam, nagyon várta a messiást. De volt egy nagy különbség aközött, ahogyan az előbb említett csoportok várták és ahogyan János várta a messiást. Ezt olvassuk az első részében az igénknek: „Amikor pedig János a börtönben hallott Krisztus cselekedeteiről, ezt üzente neki tanítványaival: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”” János nem találgatott, nem próbálta kitalálni és főleg nem meghatározni azt, hogy az Isten küldötte milyen! Nem próbálta meg az Isten akaratát, döntéseit, tetteit egy kockába beszorítani. „Ha Isten Isten, akkor ilyennek kell lennie a tetteinek.” Micsoda arcoskodás ez?! De János nem volt ilyen.

Jézus pedig így válaszolt, így üzent Jánosnak: „„Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: ⁵vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, ⁶és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.”” - igen ilyen jelei vannak Jézusnak. Nem politikai győzelem, nem menetelő hadseregek, nem harc és háború, hanem gyógyulás, tisztaság, feltámadás, örömhír. Ez Jézus munkája!

A mai nap témája, hogy „Megéri-e őszintének lenni?” A válaszom: fogalmam sincs, nem tudom. Ezt majd nektek kell eldönteni a mai nap folyamán. De azt tudom, hogy Keresztelő János jó úton járt, mert őszintén kérdezett, és őszintén érdeklődött. Én sem kérek tőletek mást, csak ennyit: merjetek őszintén kérdezni, és őszintén érdeklődni a másik véleménye iránt, és akkor nem járhattiok rossz úton. Sőt, tovább megyek, merjetek őszintén kérdezni az Istentől, és ha őszintén kíváncsiak vagytok a véleményére és akaratára, akkor megtapasztalhatjátok ugyanazt, amit 2000 éve a Jézus körül élők megtapasztalhattak: gyógyulás, tisztaság, örömhír és feltámadás!

Ezek azok amik el lettek készítve a számotokra és nem csak a távoli jövőben, hanem már most is. És nem kell, hogy ezek csak elvont fogalmakként maradjanak meg, amik ki tudja, hogy mit jelentenek, hanem ezek megtapasztalható valóságok tudnak lenni! Adja Isten, hogy mi is megtapasztalhassuk!

Ámen