Igazságos-e az élet? (Áhítat, Téli berek tábor, 2014.01.25.)

textus: Zsolt 94,3-7

„³URam, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni? ⁴Hangoskodnak, kihívóan beszélnek, kérkednek a gonosztevők.”

Kiskoromban, lefekvés előtt, anyukám mindig mesét olvasott. Gondolom ezzel nem vagyok egyedül – mármint, hogy nektek is olvastak mesét, és nem azzal, hogy az én anyukám olvasott nektek. Ezekben a mesékben volt valami közös, függetlenül attól, hogy ez most sárkányos, hüvelykmatyis, piroskás, vagy jancsis volt. Ez a közös dolog az volt, hogy a jó mindig győzött és a rossz pedig lenyerte méltó büntetését. Nem is lehetett másképpen, hiszen a gyerekként képtelen lettem volna elfogadni azt, hogy a gonosz győzzön.

Aztán felnőttem és elfogadtam, hogy az élet nem mese. És mivel nem az, ezért nem feltétlenül a jó győz, de még ha győz is, sokszor a rossz nem bűnhődik meg. Rendszerint észre kel vennem, és szerintem ti is észrevettétek már, hogy pont a gonoszoknak, a rosszaknak van jó dolguk és a jók szenvednek, veszítenek.

Ez nem újdonság. Ez már évezredekkel ezelőtt is így volt. A zsoltár írója is így kiált, felolvasom még egyszer: „³URam, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni? ⁴Hangoskodnak, kihívóan beszélnek, kérkednek a gonosztevők.” Ha nem is mindig igazak ezek mondatok, de sokszor igen. Ezen változtatni...?

Viszont, ami most legyen a szemünk előtt, hogy az elsődleges dolog az, hogy mi hogyan reagálunk erre a helyzetre? Hogyan kezeljük? Mit teszünk? Két dolgot tehetünk, két út áll előttünk.

1. Átváltok gonosz üzemmódba, és megpróbálok így érvényesülni. Viccesnek hangozhatott ez a mondat, de ugye, hogy voltunk már így? Még szülőktől is lehet ilyet hallani: „Fiam, lányom, dúródni kell, ki kell lökni a másikat, mert csak így tudsz érvényesülni, csak így viszed valamire!” És mindezt jó szándékból mondják, mert látják azt, amit a zsoltáros, hogy a bűnösök, és a gonoszoknak megy a szekér, és levonják a következtetést. „Ha azt akarom, hogy a gyerekemnek jó legyen, akkor neki is ezt kell tenni!”

2. A másik lehetőség, hogy nem állok be a sorba. Piszok kemény azt mondani, hogy „nem és nem állok a gonoszok közé, csak azért, hogy jobban menjenek a dolgaim!” És nem azért nem állok be, mert félek az Istentől, hogy „jaj, majd durván megbüntet”, nem azért, mert a kezemet dörzsölgetve azt várom, hogy majd az Isten jól szájon vágja a gonoszokat, legkésőbb az utolsó napon, amikor mindenkinek meg kell majd állnia előtte és elszámolni a tetteivel! Hanem azért mert tudom, hogy ez a jó, ez az Isten akarata és amit az Isten akar nekem, az mind jó. És azért sem állom be a sorba, mert ha megteszem, akkor el fog torzulni a személyiségem és egy idő után már fogalmam sem lesz arról, hogy mi a jó és merre van az utam!

 Ez milyen szépen hangzik elméletben, ahogy így elmondtam. De valójában nagyon nehéz. Sőt, lehetetlen... egyedül! Mert a saját erődből elbuksz! Bármily fájdalmas is bevallani, de ehhez mindannyian gyengék vagyunk.

De nem vagyunk egyedül ebben! Isten tisztában van a helyzetünkkel és nem hagyott bennünket segítség nélkül. Jézusban eljött a világba, és ma is tevékenykedik közöttünk, közöttetek, köztetek. Ha el tudod ezt fogadni, akkor menni fog, és Jézus segíteni fog neked abban, hogy helyes döntéseket és utakat válassz!

Olyan jó, hogy fordulhatunk valahová! Olyan jó, hogy Jézus itt van!

Ámen