Első szeretet (áhítat, EHE, 2014.01.22.)

textus: Jel 2,1-7

„¹„Az efezusi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, aki jobb kezében tartja a hét csillagot, aki a hét arany gyertyatartó között jár: ²Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról, és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket. ³Tudom, hogy van benned állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, ⁴de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. ⁵Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz. ⁶Az viszont megvan benned, hogy gyűlölöd a nikolaiták cselekedeteit, amelyeket én is gyűlölök. ⁷Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van.””

A Jelenések könyve mindig olyan periférikus volt. Ez érthető, tekintve, hogy meglehetősen nehezen értelmezhető. Mégis sok fontos üzenet van benne, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem rég „találtam rá” a második és harmadik fejezetre, ahol a hét kis-ázsiai gyülekezetnek szóló levél van. Ezek a gyülekezetek többségében nagyvárosi gyülekezetek voltak. Mint Efézus, akinek szóló levelet felolvastam. Olyan nagyváros volt Efézus is, mint Budapest.

És bizony nem kis kihívás egy ilyen nagy helyen kereszténynek lenni. Próbák és kísértések lépten-nyomon mindenütt. Annyi inger, hogy elmondani sem lehet. És ennek a negatív következményei a lészámbeli fogyás és a lelki alulfejlettség a gyülekezetekben. És sajnos ez, ma már, nem csak Budapestre igaz. Ezt talán mi tudjuk, itt a teológián a legjobban, hiszen ide minden információ befut.

De az sem igaz, hogy nincs remény és senki nem dolgozik jól. Bizony vannak, nem is kevesen, akik hihetetlen erőfeszítésekkel dolgoznak az Isten országa ügyéért. De az is igaz, hogy ez önmagágban még kevés. Nem elég a kitartás, nem elég a kötelességtudat, a motiváltság, a szolgálatkészség. Ez kevés. Ezek is kellenek, de nem itt van a kulcs, mert ezek nem eszközök, csak következmények.

A kulcsot úgy fogalmazza meg a textus, hogy „első szeretet”! „az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet.”- mondja Jézus. „Kedves Efézusi Gyülekezet! „Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról”, de ez sajnos kevés!” „Kedves Evangélikus Egyház: Tudok róla, hogy évszázadok óta küzdesz és most is, de ez kevés!” Mert ami mindezt élővé és hatóvá tesz az az első szeretet!

De mi ez az „első szeretet”? Két gondolatom van ezzel kapcsolatban. Az első gondolatom az, hogy az első szeretet az, amiről János első levelében olvashatunk: „Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (1Jn 4,19) Az Isten szeretete bennünk. Hiába minden tettrekészség, ha nincsen meg bennünk az Isten szeretete, ha nem ő a mozgatórugó.

A második gondolatom, pedig ennek az egyenesági folytatása. Emlékszel arra, amikor rádöbbentél az Isten szeretetére, arra, hogy Jézus nélkül (aki ennek a szeretetnek a kimunkálója és záloga) nincs értelme az életednek, hogy a belé vetett hit az, ami teljessé tesz? Tudom, hogy vannak, akik konkrétan tudnak mondani egy pontot, amikor megtértek, és vannak olyanok, akik egy folyamatként élték meg. De ettől függetlenül mindenkinek el kellett/el kell jutni addig a pontig, amikor konkrétan meg tudja fogalmazni: Jézus nélkül nincs értelme, benne van az élet forrása! És amikor erre rádöbbensz, (reménység szerint) többször is, amikor a kegyelem körbeölel, akkor megtudod mi az, hogy első szeretet! Hiszen mi más lehetne ekkora kegyelemre a reakció, mint a szeretet, az Istennel való szeretetkapcsolat!

Hát, kedves Testvérek, így lenne az igazi! Imádkozzunk ezért és egymásért!