Élő közhely a szekrényből (Prédikáció, Kiskőrös, Nagypéntek, 2014.04.18.)

Textus:Jn 3,16

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Mit lehet erről az igéről még mondani? Ki az aki ne hallotta volna, ne olvasta volna ezt a pár szót, ezt az egy mondatot? „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Talán az egyik legismertebb szakasza a Bibliának. Dióhéj evangéliumnak is mondják, azért, mert ez az egy vers összefoglalja az evangélium egészét. Az Isten szereti a világot (1), elküldte a Fiát (2), hogy higgyünk benne (3), és ezért örök éltünk legyen (4). Micsoda íve van ennek az igeversnek! Az Atyától indul és oda is érkezik vissza, hiszen minket is odavezet.

De mint minden összefoglalás és esszencia arra szorul, hogy kibontsuk, lebontsuk „napi használatra”, hogy mindennapi valósággá váljon a számunkra, az örök életre. Ennek ellenére sokszor megelégszünk azzal, hogy ezt tudjuk, ezt megtanultuk.

Gondolom mindenkinek ismerős az igés kártya fogalma. Egy kis kártya egy képpel és rajta egy igével. Különböző igékkel és különböző méretekben lehet adni és kapni. Nekem is van egy jó pár. Most jelenleg három darab van a Bibliámban, de volt már sokkal több is, tudniillik az egyik legnépszerűbb felhasználása az igés kártyáknak: a könyvjelző. Mint említettem volt már sokkal több is. Emlékszem, hogy olyan sok volt, hogy jelentősen megnövelte a Bibliám vastagságát, olyannyira, hogy már zavarni kezdett a dolog. Így hát egy szép napon fogtam az igés kártyákat kiszedtem a Bibliámból beraktam egy borítékba és betettem a szekrényem aljában lévő dobozba. Azóta is lettek már bőven újak. Nem mernék megesküdni rá, de azt hiszem „Mert úgy szerette Isten a világot,...” igéből, a Jn 3,16-ból is volt köztük legalább kettő.

Ez a kis történet önmagában nem is érdekes. Az érdekes az az, hogy vajon a tartalom, az igék amelyek a lapokon voltak és így a textus is, vajon a szekrénybe került-e? Vajon ez az ige, az evangélium a szekrényben végzi-e egy borítékban? Mert már nagyon zavar, mert már annyit hallottam, annyi van belőle, annyiszor elém került már, hogy ideje nyugdíjba küldeni!

Vajon testvérek az evangéliumot, az Isten szeretetét nyugdíjba – szekrénybe – lehet-e küldeni? Már nincsen szükség Istenre? Már nincsen szükség a keresztre? Már nincsen szükség a feltámadásra? Ezek csak egy letűnt kor hozadékai?

Egyetemi éveim alatt kint tölthettem egy szemeszter, egy félévet Finnországban. Azóta is nagyon élmény jut eszembe, nagyon sokat tapasztaltam azalatt az idő alatt. Bár nem Helsinkiben voltam, hanem Joensuuban, de többször is meglátogattuk a fővárost. Egy alkalommal sétálgattunk a városközpontban, a várnegyedben és egy evangélikus templomra lettünk figyelmesek. Ez nem nagy kunszt, mert Finnországban minden sarkon van egy evangélikus templom. Nos, de elég az hozzá, hogy odaértünk a templomhoz és nagyon meglepődtünk. Tudniillik nem templom volt. Pontosabban az épület igen, de a hely nem. Régen valamikor egy gyülekezet volt ott, de valószínűleg kihalt és az épületet, a templomot eladták és... éjszakai klubot csináltak belőle! Kocsmát. És sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy ez nem ritka, nem csak Finnországban, de máshol sem Nyugat-Európában, hogy az elnéptelenedő templomokba mások költöznek.

De hogy miért mondtam el ezt? Azért testvérek, mert annak a bizonyos helsinki templomnak a kapuja felett, kőbe vésve ezt lehetett olvasni: Jn 3,16, azaz „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Mi ennek az üzenete? Egyrészt nyilván a tragédia, hogy ilyen megtörténik, hogy templomból kocsma (vagy bármi más) lesz. De számomra van egy hatalmas pozitív, jó üzenete: hogy a reménység nem halott! Számomra azt üzeni, hogy történjen bármi, kőbe van vésve, és a szívembe van vésve, hogy van reménység! Mert az emberek változhatnak, akár gyülekezetek halhatna ki, de az Isten nem változik, az ő szeretete mindig ugyanaz!

Ezért testvérek az evangélium, amely a keresztben csúcsosodik ki, ma sem vesztette érvényét, ma sem lehet idejétmúlt, hanem aktuális. Szól nekem és neked! „Hogy lásd meg mennyire szeret az Isten, ilyen áldozatra is képes!” Eljött értünk a Krisztus, hogy megmentsen bennünket. És testvérek az a reménység, ez az üzenet, nincs és nem is lehet bezárva a templomba, hanem hat bárhol is legyünk. Mert ez az üzenet bennünk van, ott kellene, hogy legyen, és ez az üzenet rajtunk keresztül jut el másokhoz, mert az Úr ezt akarja.

Testvérek, vegyük elő a szekrényünkből ezt az igét és megláthatjuk benne az Úr jóságát és kegyelmét, a keresztet. Azt a helyet, ahol bűneinktől, nyomorúságunktól, aggodalmainktól, egyedüllétünktől, kilátástalanságunktól szabadulhatunk és végre Krisztuséi lehetünk örömmel és örökké!

Ámen