Szereplők Isten tervében (Pérdikáció, Baja, Nagyszerda, 2014.04.16.)

textus: Lk 2,51b-52

„[Jézus] Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, ⁵²Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.”

Nehéz megszólalni a passiótörténet után. (Teológus passió 2014) Ezért nem is közelíteném meg most direktben a történetet, hanem "csak" valahonnan a pereméről, az oldalvonalról. 

Mária. Kicsit tabu téma nálunk evangélikusoknál. Pedig tőle is lehet tanulni, csakúgy mint a passiótörténet, vagy Jézus egész életének – mondjuk így – mellékszereplőitől. Olyan emberek voltak ők, akiket az Isten kiválasztott egy feladatra, vagy ha úgy tetszik küldetésre. Semmivel sem voltak jobbak, szebbek, vagy alkalmasabbak mint mi, az Isten kegyelme volt az, ami az alkalmasságukat adta, ami miatt véghez tudták vinni, ami a feladatuk volt. Mária is ezen szereplők egyike volt.

 

„[Jézus] Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében,” - olvashatjuk az alapige elején. Azt azért el kell mondanom, hogy ez a kifejezés „szavakat megőrizte szívében”, ez nem érzelemre utal, arra, hogy érzett valamit miközben ezeket a szavakat hallotta. Az akkori Izraelben a „szív” nem az érzelmek helye volt, hanem az intellektusé, az elméé, a gondolkodásé. Nagyon érdekes, hogy ennek a maradványai európai nyelvekben is megtalálhatóak, pl. a francia is úgy mondja azt, hogy „valamit megtanulni fejből, kívülről”, hogy „apprendre par cœur”, azaz „megtanulni szívből”. Tehát, amikor azt olvassuk, hogy „szavakat megőrizte szívében”, akkor az azt jelentette, hogy „gondolkodott azokról”.

Volt miről gondolkodnia. Az alapigénk a 12 éves Jézus történetéből van. Abból, amivel a mai passiójáték is elkezdődött. A 12 éves Jézus eltűnik 3 napra, majd végül a jeruzsálemi templomban találják meg, ahol tanítja a felnőtteket. Volt ám döbbenet, Máriának mikor megtalálta volt miről gondolkodnia. „Hogyan lehetséges ez, hogy ez a gyerek ilyen dolgokra képes?” Talán ekkor sem tudta még igazán felfogni, hogy ő szülte a földre a Megváltót és hogy valójában ez mit jelent.

És aztán ugrunk egy nagyot a passióra, Jézus szenvedéstörténetére. Egészen pontosan 21 évet. És Mária újra megtalálja a Fiát, Jézust, de nem a templomban, hanem a kereszten. Azt olvashattuk a 12 éves Jézusról, hogy „gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben”. Hát, most nem. Hát, a kereszt nem tűnik a legbölcsebb dolognak, nem is úgy tűnik, hogy ez a szenvedő Jézus gyarapodna testben. És azt sem mondhatjuk, hogy kedves látvány, mert nem az, nekünk embereknek egyáltalán nem. És nagyon úgy tűnik, hogy ez a Jézus az Istennek sem kedves. Hogy az Isten is elhagyta, magára maradt a szenvedésével és a halállal.

Máriának van min gondolkodni. Ennyi év után, mikor végre, talán már el tudta fogadni, hogy Jézus a Messiás, az Isten fia, a Szabadító, ennyi jel és csoda után, akkor ez a vége? Ennyi. Egy kínzó kivégzőeszköz és kész?

Nekünk is van mi gondolkodni. Miért? Miért éppen ez és így? Miért nem lehetett volna valami vidámabb forma, valami vidámabb módszer az emberiség megmentésére?

Kedves Testvérek, az Isten transzparenst állított. Botrányos és érthetetlen transzparenst, plakátot, hirdetményt. Kihirdette az akaratát és szeretetét, olyan formában, ami mindig és minden korban szól és hat. Mert valóban, a Krisztusban való szabadság, az ő útján való járás egy örömteli dolog, egy nagyon jó dolog. De látnunk kell, hogy magának a szabadulásnak a folyamata sok szenvedéssel, alázattal és verítékkel történik. Ezt az árat fizette meg Jézus, miértünk!

A passiótörténetben csakúgy, mit a 12 éves Jézus történetében, Jézust a templomban találjuk. Csak amíg a gyermek Jézus a kőből épült jeruzsálemi templomban tanított, addig a felnőtt Megváltó a kereszten testének templomában szenvedett értünk. És ehhez a templomhoz tartozunk mi is. Nem véletlenül mondja Pál „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” (1Kor 12,27).

De lássuk meg, hogy ahogyan a szenvedő Krisztushoz tartozunk, hogy nekünk ne kelljen szenvedni, úgy a feltámadott Krisztushoz is tartozunk, aki üdvösséget és örök életet szerzett nekünk! Így teljes a történet!

 Említettem a prédikációm elején, hogy Mária sem volt több, vagy jobb mint mi, csak éppen az Isten küldetést adott a számára és alkalmassá tette rá. Hát, testvérek, a megfeszített és feltámadott Krisztusban az Istennek mindannyiunk számára van feladata és küldetése. Ezt kell elkérnünk tőle, hogy észrevehessük, elvégezhessük az ő dicsőségére. Mert az Istennek mindannyiunkkal jó terve van. Hát, hogyne lenne jó terve, ha ilyen hatalmas dologra képes volt értünk, mint a kereszt. Ehhez képest már nem lehet semmi keményebb!

Ez legyen a mi reménységünk, hogy az Isten aki elkezdte bennünk a jó munkát, el is végzi az utolsó napra. (vö. Fil 1,6)

Ámen