Falak és szavak (Áhítat, EHE, 2014.02.17.)

textus: Lk 19,1-10

„¹Ezután Jerikóba ért, és áthaladt rajta. ²Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. ³Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. ⁴Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. ⁵Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: „Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” ⁶Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. ⁷Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: „Bűnös embernél szállt meg.” ⁸Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.” ⁹Jézus így felelt neki: „Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia. ¹⁰Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.””

Két nagyon híres történet van Jerikóról a Szentírásban: az egyik nyilván ez, amit felolvastam, a másik pedig Jerikó bevétele, Józsué könyvében (Józs 6,1kk). Sok mindent megélt ez a város, talán Betlehem és Jeruzsálem után a leghíresebb, legalábbis az ismertség tekintetében.

Amit talán először el lehet mondani Jerikóról, ebből a két történetből kiindulva, az az hogy Jerikó a falak városa. Izrael népének szembesülnie kellett a város hatalmas falaival, Zákeusnak meg az emberi falakkal. Nem is csak azzal, hogy nem jut el Jézushoz, hanem azzal is, hogy az emberekhez sem jut el, a magassága, az ebből fakadó kompenzálás miatt választott foglalkozása (vámzsedő kb. = NAV ellenőr). Józs 6,1 ben olvassuk: „Jerikó alaposan be volt zárva […] hogy se ki, se be nem mehetett senki” - Se ki, se be! Alapvetően nem csak Izraelnek, hanem Zákeusnak sem volt esélye arra, hogy ezeket a falakat lebontsa.

Tüskék és tüskék, kardok amelyek egy jó háborúhoz kellenek. Ezek mindannyiunkban vannak, amelyeket nem tudunk lebontani, átugrani, vagy éppen letenni. Falak ezek, amelyek körbezárnak és nem engednek bennünket az Istenhez, vagy éppen a másik emberhez. „Mert megbántott”, „mert én bántottam meg”, „mert beszóltam neki”, vagy csak „a jelenlététől is rosszul vagyok”! „Mert haragszom az Istenre”, vagy „csupán formális, mondhatni szakmai kapcsolatban vagyunk”, vagy „nincs is vele már kapcsolatom”! Stb. Mindenki fel tudja ezek magában sorolni. És nem csak Jerikóban hanem itt Budapesten, vagy éppen a Magyarországi Evangélikus Egyházban! Sőt sokszor már eljutunk odáig is, hogy mi magunk építjük ezeket a falakt és élezzük azokat a kardokat!

 

Jerikó a kiáltás városa. Kiáltás harsan először Izrael népe kiált. Nem másért mint az életéért. Az az ígéretet kapták, hogyha betartják a megfelelő utasításokat, akkor életben maradnak. Hiszen nem más volt a tét, az éppen hont foglaló Izrael számára, mint az életben maradás. Hiszen ha nem győzik le az ellenségeiket az ígéret földjén, ha nem sikerül megvetniük a lábukat, akkor elvesznek mert a nép szétforgácsolódik, szétmállik.

És kiáltás harsan újra, a Jerikói tömegben. De itt valami más történik. Nem Zákeus kiált fel az életéért, nem ő keresi a megoldást, hanem a megoldás talál rá: Jézus. Jézus az aki kiállt Zákeusnak. De van még egy nagy különbség. Jézus nem állít fel feltételrendszert, nem határozza meg azt, hogy milyen körülmények, vagy tettek szükségesek ahhoz, hogy Zákeus megmenekülhessen. Jézus nem feltételrendszert, hanem megoldást kínál. Ezt mondja: „a te házadban kell megszállnom.” „Kell” (eredeti szövegben: δεῖ) – ez egy olyan szó, ami nem csupán szükségszerűséget, hanem elsősorban megmentő határozottságot jelent. (Ez a szó szerepel a samáriai asszony történetének az elején is – Jn 4. fejezete!)

„a te házadban kell megszállnom.” - ez a mondat fogja kimunkálni Zákeusban az elköteleződés szavait: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.” Micsoda minőségi változás ennek az embernek az életében! Micsoda munkája ez a Krisztusnak és az ő beszédének! De a java még csak ezután jön: „Ma lett üdvössége ennek a háznak” Olyan jó lenne, ha nap mint nap elmondhatná ezt Krisztus valakinek. „Ma lett üdvössége ennek a háznak” - hiszen ez az egésznek a lényege, hogy leomoljanak a falak és felharsanjon a Krisztusnak és az népének a hangja: ez az üdvösség és szabadság napja!

Jerikó a leomlott falak és a szívbe ért kiáltások városa. Vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy a Krisztusban való lét a leomlott falak és a szívbe ért kiáltások helye! Had' szólaljon meg bennünk a Krisztus: „Ma lett üdvössége ennek a háznak”! Ámen