Diagnózis és gyógyulás (Áhítat, EHE, 2014.02.03.)

textus: Mk 4,35-41

„³⁵Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: „Menjünk át a túlsó partra.” ³⁶Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában. ³⁷Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. ³⁸Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” ³⁹Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: „Hallgass el, némulj meg!” És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. ⁴⁰Akkor ezt mondta nekik: „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” ⁴¹Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?””

Szerintem itt mindenki tudja, hogy Ritával babát várunk. Ez nem új információ. És az is természetes dolog, hogy eljár/unk orvoshoz, terhesgondozásra – és a személyes kedvencemre – az ultrahangra. Nem tudom tudjátok-e, hogy mi az ultrahang? […] Az ember hallástartománya nagyjából 20Hz-20000Hz tart ezeket a hangokat halljuk, érzékeljük. Ami 20Hz alatt van az az infrahang és ami 20eHz felett az az ultrahang. És ez hang, mint mindegyik hullám visszaverődik aminek nekicsapódik és eltérül. Ezeket a visszaverődéseket használja a ultrahang képalkotója és így lesz a hangból kép. Így tájékozódik a denevér és én így láthatom a lányomat, pedig még meg sem született.

Nagyon hasznos dolog, nem csak esztétikailag és érzelmileg, hanem egyébként, pragmatikusan is. Ugyanis a mért adatokból, amit az ultrahang vizsgálaton történnek, meglehetősen pontos diagnózist lehet felállítani a születendő magzatról, hogy van-e valami baja, vagy éppen meg van-e mindene. Megdöbbentő, hogy az anyukája hasában van, mégis pontos diagnózisokat lehet felállítani. Nagyon fontos a pontos diagnózis a kezelés, vagy a boldog tudat, hogy minden oké tudat miatt is.

Az igéből látjuk, hogy Jézus pontosan ugyanezt csinálja. Na, nem ultrhangozik, hanem belelát az emberbe és diagnosztizál. Elmondja, megmutatja, hogy mi a baj. Ezt láthatjuk a felolvasott történetben is. „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” - kérdezi a tanítványokat, és magában a kérdésben benne van a diagnózis is: félelem, hitetlenség. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a diagnózis után ezt olvassuk, a textus legvégén: „Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?”” Félnek és találgatnak nem pedig hisznek benne. Találgatják, hogy kicsoda Jézus, annak ellenére, hogy már sokadjára tapasztalták a hatalmát.

De nem bántom őket, nem haragszom rájuk. Nagyon nehéz lehetett nekik. Nagyon nehéz lehetett elfogadni, hogy Ő a messiás. Nem azért mert ellenálltak nem azért, mert gonoszok lettek volna, hanem azért mert működött! Pontosan azért mert az Jézus, aki! Mert nem olyan, mint elképzelték, hanem olyan, mint amilyennek lennie kell!

És ez nem normális. Értem ezalatt: nem megszokott. Az van megszokva, hogy a dolgok nem működnek. Vagy ha igen, akkor annak nagyon meg kell fizetni az árát. És ebben nem is tévedtek a tanítványok, és mi sem tévedünk, ha ez gondoljuk. Ugyanis meg lett fizetve az ára annak, hogy a dolgok működjenek, meg lett fizetve az, hogy a Messiás közelében legyenek a tanítványok és lehessünk mi is. És ez az ár maga Krisztus volt. Brutálisan magas ár, túl minden határon és árfolyamon! Ezt nagyon nehéz befogadni, elfogadni, magaménak tekinteni. Tudom.

De ez biztosan így van, mert azóta helyreállt a kapcsolat. Lehetőség van az élő kapcsolatra az Atyával. Pontosabban, mindenkinek lehetősége van, aki nem normális. Legalábbis a világ normáiba nem fér bele. Ezt úgy nevezik új teremtés, Krisztusban való élet, az ő normái szerint való élet. Ez vagyok én, és ez vagy te! De legalábbis ennek kéne lennünk! Hogy eltűnjön a félelem és hit erőre kapjon.

Imádkozzunk az Isten Szentlelkéért, hogy kimunkálja ezt bennünk!