Retro - Jelen - Sci-fi (Áhítat, EHE, 2014.02.06.)

textus: Deut (5Móz) 8,2a

„Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR”

Egy jó ideje divat a retró. Ez az élet minden területére igaz, a divatra-öltözködésre, a zenére, az étkezésre, a gondolkodásra, de még a politikai szlogenekre is. Ez hívta életre anno a Slágerrádiót, vagy az olyan magyar filmeket, mind a Csocsó, a Csinibaba, a Budapest-Balaton-Magyar Retró. Maga az elnevezés, a „retrospektív” kifejezésből ered, ami „visszatekintés”-t, „visszanézés”-t jelent. Azt szokták mondani, hogy a hanyatló társadalomnak a jele, ha valahol ekkora teret kap, ennyire uralkodó lesz a retrospektív gondolkodás, a dicső, vagy legalábbis viselhető múltba való visszarévedés.

Ezzel párhuzamosan, pedig virágkorát éri a sci-fi és a fantasy is, amely pedig a jövőbe, vagy egy alternatív valóságba kalauzol bennünket. 

Bírom a retrót, szeretem a sci-fi-t, gondolom ezzel nem vagyok egyedül. De szembe kell nézni azzal a ténnyel is, ezek jelek! Komoly tünetek! Mégpedig annak a jelei, hogy az emberek nem tudnak a jelenben élni! Megtakarítanak, terveznek, előre gondolkodnak és közben elfut mellettük az élet. Vagy éppen a múltba tekintenek folyton és azon keseregnek, hogy „milyen rossz most és csak rosszabb lesz”! Ugyanúgy lemaradnak az életről. Nem tudnak a jelenben élni!

De van egy másik réteg, akik pedig olyan keményen a jelenben él, mondhatnám úgy is, hogy máról holnapra, hogy muszáj kikapcsolni valahol, a múltban vagy egy fantáziavilágban. Ami lehet egy alternatív valóságtól kezdve, a Kádár-rendszeren át, a drogig bármi, ami nem EZ, ami most van!

Ezzel szemben a Szentírás egy másik utat, egy élhető utat kínál: „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR” Emlékezz vissza, hogy mit tett veled az Úr, emlékezz az Isten jóságára és kegyelmére, ami dolgozott és dolgozik az életben, de nem egy aranykor tévképzetében, hanem egy olyan valóság részeként, ami nem csak a múltban, hanem ma is igaz és ható erő! De ez az emlékezeted ne legyen egyoldalú. Ne csak arra emlékezz, hogy az Isten mikor húzott ki a csávából és mikor segített! Ez persze nagyon jó, de csak féligazság! Ha csak így gondolkodnánk, akkor az Isten nem lenne más mint egy mentőöv! De nem az, hiszen nem csak a segítség, hanem a örömteli pillanatok, a sikerek, a boldog eseménymentes napok, és kiegyensúlyozott időszakok is az ő munkája!

És ez az, ami igazán erőt tud adni a jövőre nézve. És így már nem menekülsz, hanem van egy múltad, ami épít, egy jövőd ami reményteljes és egy jelened, amiben teljes életet élhetsz!

Ezt fedezte fel a Deuteronomium írója, aki így folytatja a textus után: "Mert jó földre visz be most téged Istened, az ÚR, folyóvizeknek és mélyből fakadó forrásoknak a földjére, amelyek a völgyben és a hegyen erednek; búzát és árpát, szőlőt, fügét és gránátalmát termő földre, olajfáknak és méznek a földjére. Olyan földre, ahol nem kell szűkösen enned a kenyeret, és nem szűkölködöl semmiben sem; olyan földre, amelynek a köveiben vas van, a hegyeiből pedig rezet bányászhatsz. Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, az URat azért a jó földért, amelyet neked adott." (Deut 8,7-10)

Ámen