A legszebb alma (áhítat, EHE, 2014.02.17.)

textus: Ef 3,4-5

„⁴Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én a Krisztus titkát, ⁵amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kijelentette szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által:”

Titok. Pontosabban, ha az eredeti szöveget vesszük alapul, akkor "misztérium". Olyan dolog, ami nem egyértelmű, legalábbis elsőre. És nem dolog, amit meg lehetne mérni, kiszámolni, levezetni. Sokszor megérteni sem lehet, legalábbis egyféleképpen biztosan nem, mert egyszer ezt jelenti, máskor meg mást. És ez nem csak egy emberen belül, hanem ahány ember, annyi változat. Nyilván bizonyos határokon belül.

Az embereknek úgy általában, de a teológusoknak különösképpen is, nehéz azt elfogadni, hogy vannak olyan dolgok, amit nem lehet megérteni. És nincsen minden kérdésre válasz. Ennek van egy pozitív oldala, amikor nem értek valamit a Krisztusból, de mikor odaáll mellém, mikor megérzem a jelenlétét, akkor minden annyira világos lesz, magától értődő. És persze, mint sok minden másnak, van egy negatív oldala is, amikor fel kell dolgoznom azt, hogy nincsen minden kérdésemre válasz. Ez még hagyján, de amikor a másiknak, aki tőlem kérdez, annak nem tudok választ adni az Ő kérdésére! És van olyan – hogy még bonyolódjon a helyzet – amikor ÉN nem tudok választ adni, de MÁS igen. És ráadásul olyat, amivel nem igazán értek egyet.

Pál ezzel tisztában volt. Ebből az igéből világosan kijön a Lélektől kapott bölcsességének az alázata: ha a levelet olvassátok „megtudhatjátok belőle, hogyan értem én a Krisztus titkát”. Nem kizárólagos igénnyel, de a Lélek határozott vezetésének tudatában fogalmazza meg Pál azt, amit.

És ez így van jól. Mert tisztában volt azzal, hogy nem korlátozható a kijelentés. Van eleje, közepe, meg vége, de nem mi vezénylünk, hanem az üzenet az, ami irányít bennünket. Mégpedig: határozottan! Mert vannak eszközei az üzenetnek, az evangéliumnak. Pál is az, és ahogyan írja: „amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kijelentette szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által:” Apostolok, próféták, követők, te, ti... Ugyanis meg vagyok győződve, hogy ezeknek az apostoloknak és prófétáknak a sora nem zárult le, nem ért véget ez a láncolat, hanem a mai napig is tart, mert ti vagytok az apostolok és próféták! Mert az a „MOST”, amiről Pál beszél az a mindig „most”-ja! Mert most van az ismeretnek a Krisztus ismeretének az ideje, mindig most, bennetek, bennünk!

Erről egy rövid történet jut eszembe a gyerekkoromból. Minden éveben szerveztek a szüleim és más baráti családok kenutúrát a Tiszán. Ez egy egy-két hetes vakáció volt, ahogyan Tokajtól, vagy éppen a Tisza-tótól csorogtunk lefelé Szolnokig. Mindenki hozzájárult valamivel a közösség életéhez, ez meg volt beszélve, hogy ki hoz gyalásót, bográcsot, vagy nagy mennyiségű gyümölcsöt. Ez utóbbira, mi gyerekek, rendszeresen rájártunk. Pl. az egyik évben egy nagy láda almát hozott valaki. Az elején még nem volt baj, de amikor már a végére jártunk a ládának, akkor nagy veszekedés volt, hogy ki kapja a szebb almákat. Erre az egyik apuka ezt mondta: „álljatok sorba és mindenki vegye ki a legszebbet, amit talál, amikor sorra kerül”. Akkor ezt nem igazán értettük, de elfogadtuk. És bár akkor ez az almákra vonatkozott és nem az evangéliumra, és csak vigasztalás és a béketeremtés volt a célja, és nem pedig a Krisztus titkának megértése, de mennyire igaz most, mert lehet, hogy mindenkinek másik alma, más értelmezés jut a Krisztus titkából, de mégis, ténylegesen és valóságosan a legszebb, a legjobb, és ami a legfontosabb, amire leginkább szüksége van. Mert Lélek képes arra, hogy a személyesen téged megszólító evangélium legyen neked a legszebb és legszemélyesebb, olyan, ami aztán tovább is tudsz adni, mint az életnek az igéit!

Mert ahogyan máshol írja az ige: „Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (2Kor 6,2) Most kell a Lélekre figyelni, mert most üzen neked! Most!