Fotórealizmus (Áhítat, EHE, 2014.02.10.)

textus: Ézs 40,26

„Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat.”

 Nem tudom, hogy tudjátok-e, hogy ma milyen nap van, úgy értem: milyen névnap van ma? […] Elivra nap van. Két Elvirát ismerek és most nem arról az Elviráról akarok beszélni, akit ti ismertek. Az az Elvira, akiről egy pár gondolatot el szeretnék mondani, ő vidéken él, Szolnokon, ahol felnőttem. Elvira különleges személy. Egyrészről azért, mert tősgyökeres szolnoki, ami nagyon-nagyon ritka. Szolnok egy tranzitváros, így két generációnál régebb óta ott lakó család nem nagyon van. Nem hinném, hogy Elvira családján kívül tudnék olyat mondani, akinek mondjuk a dédszülei is Szolnokon születtek. Emellett Elvira tősgyökeres evangélikus is. Ez még ritkább. Aki ismeri egyházunk térképét az tudja, hogy Szolnok megyében nem nagyon vannak, úgy egyáltalán evangélikusok. Elvira emellett hűséges tagja a gyülekezetnek, gondnoka, egyházfia volt sokáig. Mindenütt ott van, mindig lehet rá számítani. Amikor hatodéves voltam, akkor minden hétfőn nála ebédeltem. Nagyon jókat beszélgettünk. Van egy fia, János, aki számítástechnikát tanít az egyik helyi általános iskolában.

Elég sok mindent megtudtatok Elviráról. Olyan információkat is, amiket lehet, hogy csak kevesen tudnak. De rengeteg dolgot pedig nem. Ha körbenéztek itt a kápolnában, akkor szintén olyan embereket láttok, akik az Isten országa építésének szánták magukat, mint Elvira, de valószínűleg a melletted ülőt sokkal jobban is ismered. Azonban a tudásunk mind-mind töredékes és hiányos, hiszen, úgy igazán, nem ismerhetünk meg senkit sem egy életnyi idő alatt sem.

Ezzel szemben ezt olvassuk az igében: „Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat.” Néven szólít az Isten. De ebben a mozzanatban nem csak a név tudása van benne, hanem az is ami mögötte van, mert az Isten, ha néven szólít, akkor teljesen ismer, minden porcikádat és a lelked minden rezdülését jól ismeri. HA a csillagokat, amelyek élettelen gázgömbök, is ismeri név szerint az Isten és szólítja őket, akkor hogyne ismerné, szólítaná, sőt szeretné azokat, akik a legkedvesebbek neki, az embereket. Ő ismer téged és elfogad téged!

De még ennél is sokkal tovább megy, azt olvassuk, „előhívja” őket. Szólítja azokat akik hozzá tartoznak. Nyilvánvalóvá teszi azt, hogy hozzá tartoznak. Akit az Isten megszólít, annak ez látszik az életén, mert nem olyan mint a többi. Ezen kívül az „előhívás” szónak van még egy jelentése. A fotográfiában, a papírképeket szokták előhívni. Mindenféle folyamatokon keresztül a papíron megjelenik a kép, az a kép, amit a fotós készített. Amikor az Isten útján jársz, akkor mindenféle folyamatokon keresztül az Isten átformál téged, hogy megjelenhessen a valódi „kép”, a valódi éned, amilyenre szánt és alkotott téged! Egy színes valódi kép. Amely az Ő képének a mása. Adjunk hálát az Istennek, hogy ilyen nagy gondot fordít ránk! Ámen