Felülről jövő kezdeményezés (prédikáció, EHE, 2014.01.12.)

textus: Jn 3,31-36

„³¹Aki felülről jön, az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól. Aki a mennyből jön (az felette van mindenkinek:) ³²és arról tesz bizonyságot, amit látott, és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el. ³³Aki befogadta bizonyságtételét, az pecsétet tett arra, hogy Isten igaz. ³⁴Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mert annak ő nem mértékkel mérve adja a Lelket. ³⁵Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. ³⁶Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.””

Ha valakinek azt mondom, hogy János 3, akkor szerintem a többségnek Nikodémus ugrik be. Jómagam is sokszor elsiklottam a szakasz felett, mert mint egy függelék, oda van biggyesztve a fejezet végére. Ennek ellenére, sok fontos üzenetet tartalmaz, amire érdemes és kell is odafigyelni.

„Aki felülről jön, az felette van mindenkinek.” - kezdi a textusunk, egy szinte túl egyértelmű kijelentéssel. Nyilván, aki felülről jön az felett van, annak aki alatta van. És minden ami a hétköznapjainkban felülről jön az gyanús. Mit akar már megint a kormány? Mit akar már megint a főnök? Mit akar már megint a tanár? Mit akarnak már megint felülről ránk erőltetni? Olyan sok rossz tapasztalatunk van a felülről jövő dolgokkal szemben, jöjjön az bárhonnan, hogy már nem bízunk bennük. Éppen ezért olyan népszerű szinte minden területen, (és még népszerűbb hangsúlyozni) ha valami alulról jön. Ha valami alulról szerveződik, a nép, az egyszerű emberek, vagy éppen az egyszerű egyháztagok részéről, akkor azt a sajátunknak érezzük, az rendben van, akkor annak van létjogosultsága. Bezzeg az élettől elrugaszkodott felső „szféráknak” fogalmuk..., halvány fogalmuk sincsen arról, hogy mi kellene, mi az igény, mik a valódi szükségletek...! Mert ami alulról jön, abban valahogyan én is benne vagyok, annak olyan konszenzus szaga van.

Meggyőződésem szerint, sok emberben az jelent gátat, az Istennel való kapcsolat kialakítására, hogy az „felülről jön”. Mert az valami olyasmi, ami le akar uralni. Hiszen olyan nincsen, hogy „fel akar uralni”, csak „le” van! Éppen ezért van olyan hihetetlenül nagy szükség arra, hogy minden hívő ember hirdesse az evangéliumot, minden keresztény ember, mert a szomszéd sokkal hitelesebb mint a pap, vagy a tanár, akit azért fizetnek, hogy ezt mondja!

De visszatérve, az emberek, legalábbis Európának ezen a felén, a sok csalódás miatt, nehezen viselik azt, ha valami felülről jön. Mégis az ige határozottan kijelenti: Jézus felülről jön! És „arról tesz bizonyságot, amit látott, és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el.” bizony, már ott és akkoriban is sokan voltak, akik nem fogadták el őt. Mégis azt kell mondanunk, hogy ez egy örömhír! És nem csak azért, mert a 31. vers végén smiley :) van, hanem mert tényleg az! Ugyanis, már az is hatalmas dolog, hogy valami jön az Isten felől az ember felé! Márpedig az értelemszerűen egy felülről lefelé haladó mozgás. Már ez is hatalmas dolog, hogy van egy Isten (1), és ez az Isten ráadásul foglalkozik velünk (2). 

Mégpedig nem is akárhogyan. Bizonyságtétel szólal meg. Igazi martüria (μαρτυρία), igazi bizonyságtétel. Olyan, a mi nem csak kósza szavak, amelyek elszállhatnak a széllel és a korral, hanem olyan bizonyságtétel, ami a végsőkig elment, a halálig. (Martüria: innen jön a "mártír" szavunk.) De ez még mindig kevés lenne, hiszen hány őrült halt már mindenféle badarság miatt, amiért hajlandó volt fel is áldoznia magát. Ez sem túl különleges. De azt is olvassuk: „Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent.” - Mindent! A Fiúnak nem lett vége az áldozattal, hanem a martüriája tovább tart, a bizonyságtétele tovább tart, hiszen újra visszakerült a magasba, a „felülre” ahonnan jött, és minden hatalmat megkapott!

Kedves Testvérek, olyan Megváltónk van, aki felülről jött, az Isten mellől, de mindenkinél alább szállt a kereszten magára véve a bűnt, ami soha nem volt az övé, és a szenvedést, amit önként vállalt. De mindez nem tudta legyőzni őt, de nem ám, hanem a bűnt, a szenvedést, a haragot, a szomorúságot, a nyomorúságot legyőzve minden hatalom az övé lett, az Atya szeretete által.

Olyan Megváltónk van, aki egyszerre jön a felülről és alulról is, hiszen mindenütt ott van, hogy „Isten legyen minden mindenekben.” (1Kor 15,28). Egy olyan Megváltónk van, aki megérti, hogy mit jelent élni, mit jelent szenvedni, örülni, aki nincsen távol tőlünk, de a hatalma is meg van ahhoz, hogy változtasson, átformáljon, segítsen és minden helyzetben velünk legyen! Csodálatos üzenet ez a számunkra. 

De még van egy aspektusa ennek a történetnek, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Mégpedig az a nagyon egyszerű tény, hogy ki mondja ki ezeket a szavakat. Mert nem, nem Jézus mondja magáról! Bár akár ő is mondhatná, de nem. Ezeket szavakat Keresztelő János mondja. Olyan dolgok fogalmazódnak meg benne, amelyek Jézus keresztje után nyerték el az teljes értelmüket. Hogyan tudott Keresztelő János így beszélni, ennyire pontosan és világosan, Jézusról? És ehhez édeskevés az, hogy (fél)unokatestvérek voltak! Azért, mert aki az evangéliumot hirdeti, aki Jézust hirdeti, annak „ő [ti. Az Atya] nem mértékkel mérve adja a Lelket.”. A Szentlélek. 

 

Testvérek, nekünk reménységünk van arra, hogy az a Lélek, aki Keresztelő Jánost is vezette, aki az apostolokat is vezette, akit Jézus megígért mint Vigasztalót és Pártfogót (Jn 16,12kk), az bennünk is munkálkodik. És ez nem afféle „utolsószalmaszálreménység”, hanem élő reménység, amely Krisztus ígéretén és az Atya szeretetén alapul és nyugszik.

Ha kérjük, akkor kapjuk a Lelket, és akkor Jézus közel kerül az emberekhez. Ahol a Lélek dolgozik, ott Jézus megszólítja az embereket, ott az emberek keresik őt és vágynak rá! Ennek eszközei vagyunk mi is. Te is, én is és - ez nagyon fontos, nem győzőm hangsúlyozni – minden egyes keresztény hívő ember. Ha mind ezen dolgozunk,... ha mind ezen dolgoznánk, akkor az csodálatos lenne. Imádkozzunk a Lélekért, hogy töltsön be bennünket és adja, hogy minél többen részesülhessenek az örömhírben! Ámen