Gyors poszt a barikádpapokról

Nem a blogom profilja, de muszáj erről írnom, ugyanis ma futottam bele egy pár képbe az Indexen (itt), ahol ukrajnai ortodox és görögkatolikus papokat mutattak, akik a tüntetők oldalán kapcsolódtak bele a harcokba. Harcokba? No, ez a nagy kérdés, hogy mibe kapcsolódtak bele! Mert ha ténylegesen a harcokba, akkor az még több kérdést vet fel, legalábbis bennem! 

A kereszténység és az erőszak (önvédelem!) kapcsolatáról már írtam (itt és itt), de ez egy egészen más helyzet. Egy ország borul lassan lángokba, a korrupciótól és a törvénytelenségektől, a kizsákmányolástól és a kilátástalanságtól az emberek megcsömörlöttek, és úgy döntöttek vége! Csodálatra méltó dolog az, amikor az ember rádöbben az erejére és a méltóságára. Most függetlenül attól, hogy milyen politikai erők mozognak a háttérben, ha sikerül a fent említett helyzeten javítani, akkor már megéri a dolog.

A kérdés csak az, hogy a papok mit keresnek ott? És itt most ezt nem átvitt értelemeben kérdezem, hanem szó szerint: mit keresnek a barikádokon? Mit akarnak ott találni?

Egy pap - véleményem szerint - két esetben kerülhet egy barikádra.
-Egy: mint hazafi, mint változást akaró józan állampolgár, magánemberként. A papoknak is joga van a "közéletben" részt venni, politizálni, politikai véleményüket kinyilvánítani, DE csak mint magánember! És ebben az estben is szembe kell néznie azzal, hogy ha kiderül, hogy pap, akkor az ő véleménye az egyház véleménye, sőt az Isten véleménye lehet (lesz?) a világ számára.
-Kettő: a feladatát keresi. Segít, vigasztal, temet, lelkigondoz, imádkozik. DE nem harcol. Nem vagyok pacifista, nem erről van szó. Egyszerűen azért nem harcolhat egy pap a barikádokon, mert nem ez a feladata. A harcra ott van még pár tízezer ember, de arra a feladatra, amire ő tette fel az életét, arra csak ő van ott. Ha ő nem végzi a feladatát, akkor senki sem végzi el.

Persze látnunk kell azt, hogy mind a görögkatolikus, mind az ortodox (pravoszláv) egyháznak sokkal másabb a viszonya a politikával, mint a protestánsoknak. Főleg az ortodoxok esetében, sokkal inkább összefonódik az egyház, az állam és a nemzeti öntudat. Gondoljunk csak a román templomépítésekre. Ha valaki román, akkor ortodox és ha ortodox, akkor román. Gondolom, ugyanez a helyzet Ukrajnában is. Annyiban bonyolódik a kérdés, hogy Ukrajnában két felekezet van hasonló helyzetben, de földrajzilag jól elkülöníthetően. De ez eddig nem jelentett problémát. Mind a két felekezet papjai, szerzetesei ott vannak a tüntetők oldalán és a rohamrendőrökén is! Nagyon remélem, hogy ez nem azt jelenti, hogy a papok felelőtlenül "osztogatják" "Krisztus áldását" a harcoló feleknek, egyfajta "keresztesháborút" hirdetve, hanem azt, hogy látják a feladatukat, a segítés, vigasztalás, lelkigondozás, imádság és a megbocsátás evangéliuma hirdetésének feladatát és végzik azt a barikád mindkét oldalán. Szeretném azt hinni, hogy így van.

Az meg csak a show része, hogy esküvő(ke)t is tartottak a téren. Főleg mivel mind a ortodoxoknál, mind a görökatolikusoknál szentség a házasság, így még kevésbé értem. 

Egy kis intermezzo: A kijevi tiltakozások fő helyszínét, jellemzően a magyar híradásokban "Majdan tér"-ként emlegetik. Tévesen!!! A hely neve ukránul Майдан Незалежності, azaz Independence Square, azaz Függetlenség Tere.
Майдан (ejtsd: majdan) = Tér
Незалежності (e. nezalezsnoszti) = Függetlenség (-nek a vmije)

És egy gondolat a végére. Úgy szeretnék belehallgatni a prédikációkba, beszédekbe, imádságokba, beszélgetésekbe, amik elhangzanak a Függetlenség terén! Mert így csak "sterilen", a fotelból tudok nyilatkozni az ügyben. Egyet viszont tudok tenni a fotelból is ami nem steril: imádkozom!